†Part11.

sziasztok drágaságok.új hírrel jöttem :) és persze új résszel.mivel most kezdődik az iskola, és én kilencedikes vagyok, kissé nehezebben fogom hozni a részeket.remélem senki sem fog itt hagyni, ha azt mondom hogy nem biztos hogy minden héten hozok részt.lesz olyan is, hogy egy hónapot kell várni.de majd megpróbálok hosszú részeket hozni, nem úgy mint ez.

ezen kívül ugyebár van még két blogom, amit ugyan úgy irni fogok.előre szólok, hogy ez a story nem lesz boldog végű.és ha minden igaz maximum 20 részes lesz,+az epilógus.nem hiszem hogy lesz második évad. ennek az az oka, hogy kezdek kicsit kiszeretni a srácokból. a zénéjüket már nem is nagyon hallgatom, mert rászoktam a rockra és a mixekre.az új film sem érdekel...nagyon gáz, tudom de egyszer mindenki felnő. én most leszek hamarosan 16 éves...eddig támogattam a fiúkat, de szerintem hamarosan már nem lesz irántuk semmi sem a rajongásomból.

az új filmről szólva...ki látta? milyen volt? csak mert ha nagyon sokatoknak tetszett, akkor lehet hogy mégiscsak megnézem...mindegy már eleget szövegeltem.jó olvasást, jelezzetek hogy mi a véleményetek róla :)

"- Srácok...mondanom kell valamit- sóhajtott."

  Egy kis ideig gondolkodott rajta mit mondjon  majd egy kisebbet nyelt és sóhajtozni kezdett. Szinte már halálra untam, magam, mire nekikezdett.

  Egy csomó baromságot is mondott a kis story közben, de végül sikerült kinyögnie.

- Jó is, mert az a csaj egy hárpia- bólogatott helyeslőn Niall.
- Akkor nincs harag, a hazugságért?- nézett körbe.
- Egy dolgot nem értek. Most akkor megtartjátok a gyereket, vagy nem? Mert amikor Jade hasa nőni fog, akkor már biztos hogy nem lehetsz Perrievel- tanakodott Harry.
- Nem tartjuk meg. 18 éves vagyok. Nem lehet gyerekem- nevettem fel kínosan.
- De ha elveteted soha többet nem lesz gyereked. Szerintem vállalható- fogta meg a kezem Liam.
- Rendeljünk pizzát- tereltem el a témát, igazán sikeresen. Niall elképesztő gyorsasággal ért a telefonhoz és a kis szórólaphoz.

 Tárcsázta a számot, majd izgatottan leadta a szokásos rendelést. Örömmel jönnek hozzánk a fiatal lány futárok. Elég nekik a tudat, hogy Harry minden féle képpen kikezd velük.

  Most azonban meglepődöttséget okozva, egy idős bácsika jött. Kaptunk ajándékba egy bónusz margarita pizzát, amit természetesen Niall falt fel.

  Kilógó nyelvvel terültünk szét a kanapén. Louis valami rémes vígjátékot pakolt be a lejátszóba. Az egészet halál komoly fejjel ültem végig, miközben a srácok mellettem majdnem megfulladtak annyira nevettek. Hímsoviniszta vicceken még szép hogy szétröhögik az agyukat a hímek.

  Öt csomag elfogyott popcorn után, már kedvünk sem volt moccanni.

- Liam kapcsolj valami mesére- nyöszörögte Harry.
- Kapcsolj te- vágta vissza.
- Niall...-motyogtam, majd rácsaptam a hasára, mire egy óriásit káromkodott- ez fájt?
- Bassza meg Jade, meg foglak verni- csapkodott Niall.
- Inkább baszd meg. Azzal jobban jár mindenki- vigyorgott Harry.
- Dugd meg te- vágta vissza Niall.
- Te meg Magadat- röhögött Harry.
- Fizetek 10 fontot ha megdugod Jadet- nyújtotta a kezét.
- Veszek neked egy házat ha megdugod Zayn- ráztak kezet.
- Gyere Jade keressünk egy tízest. Kapsz belőle hetet- rángatott Harry.

  Rendszerint Harry baromkodásából és a kajából, valami orbitális baromság történt. Amin sző szerint mindenki nevetett. Liam leesett a kanapéról, Zaynre, aki nyekkent is egyet.

  Este kicsit fáradt voltam, szóval hamar lefeküdten aludni. Észre se vettem, hogy Niall ott van, de ismét sikerült megijesztenie. Sikoltottam egy kisebbet, de nem haragszom rá. Tehát ismét együtt aludtunk.
- Jóóóó reggelt!- jött be a szobába Zayn, miközben két serpenyőt püfölt egymáshoz.
- Baszódj meg!- ordítottam.
- Hagyd abba!- morogta Niall.
- Éééébresztőőő!- ordibált tovább Zayn.
- Menj a francba- húztam a fejemre a párnát.
- De rohadt álmos vagyok- dörmögte Niall.
- Keljetek már fel!- ordibált már Harry is.
- Mi van Harry, mi van?- kiabáltam rá.
- Semmi. Csak már dél múlt és Niallnak főznie kéne végre valami ebédet- magyarázta.
- Menjetek a picsába ti barmok- keltem ki az ágyból, majd úgy ahogy voltam egy szál fehérneműben, kirángattam Niallt az ágyból.
- Ez nagyon gáz lesz, de...nagyon sexys vagy Jade- vigyorgott Harry.
- Basszus- trappolt el idegesen Niall. Lerohant a konyhába ha minden igaz.
- Menjetek innen- nyafogtam.
- Stipi stopi!- hadarta el Harry, majd engem magával rántva bebújt az ágyba.
- Mekkora egy barom vagy!- nevettem ki- de imádlak Hazza.
- Tudom én. Jössz egy szívességgel cicám- ölelt magához.
- Had aludjak- morogtam, majd hozzá bújva aludni próbáltam.
- Azt már nem. Gyere kajálni- húzott ki szó szerint az ágyból, majd a vállamra dobott egy köntöst.

†Part10.

sziasztok drágáim! ismét elkészültem egy résszel. nincs valami sok mondanivalóm...inkább csak reklámoznám az új blogom: http://strobe-lights-story.blogspot.hu/
nézzen be mindenki akit érdekel:) iratkozzatok fel és pipáljatok.
jó olvasást a részhez!

xoxo:Boo

"Terhes vagyok tőled.!"

  A gondolatok őrült tempóban suhantak át az agyamon. Én nem lehetek terhes. Nem úgy hogy csak egyszeri alkalom volt. Nem Zayntől...akit pillanatnyilag a legjobban gyűlölök a kis életemben. Tehetetlenül, kisírt szemmel álltam és néztem a piros csíkokat, hátha eltűnnek és csak képzelődtem az egészet és Zayn sem volt az életemben. De csalódnom kellett. Zayn továbbá is ott ült a székben, ledermedve egy szót sem szólva.

- Nekem nem lehet gyerekem- törte meg a csendet- legalábbis tőled nem.

- Ezt hogy érted?- csodálkoztam.

- Szeretem Perriet...gondolom ez világos- motyogta. Nekem ez új volt, de mindegy.

- Igen. És?- néztem kíváncsian.

- Ezért nem lehet gyereked tőlem- morogta.

- Beszélj már érthetően!- kiabáltam rá.

- Megkértem a kezét. És igent mondott. Össze fogunk házasodni Jade. És ha gyerekem lesz tőled, akkor tönkreteszed az egész eddigi munkámat, amit csináltam ez alatt a két év alatt. De abortuszra megyünk- mosolyodott el halványan.

  Ott, akkor, valami megtört. Nem hittem a fülemnek. Még esélyt sem adott hogy megtartsam a kis életet ami a hasamban nő. Mert bizonyos szinten meg akartam tartani. Hiszen ki vetné el az első adandó alkalommal a gyerekét? Főleg ha az a valaki már felnőtt és fogalma sincs mit kezdjen az életével...

  Kimentem a szobából be a sajátomba. Niall épp ott szunyókált. Nem volt ötletem, hogyan küldjem ki onnan, úgy hogy nem bántom meg, így csak bebújtam mellé és vele aludtam. Az éjszaka közepén, amikor rájött hogy ott vagyok mellette, átölelt és magához szorított mint valami kis plüssmacit.

  Reggel ordítozásra keltem. Ki képes hajnali kilenckor ordítozni. Kikeltem az ágyból és a gubancos kis hajammal együtt vonultam le az emeletről. vonulgattam le az emeletről. Az újdonsült vőlegény és menyasszony ordítozott.

- És itt a kis ribancod "drágám"- mondta gúnyosan Perrie.

- De kicsim...- motyogta Zayn.

- Zayn te megcsaltál mégis mit vársz tőlem?

- Hogy ne ribancozd le- feszült meg az állkapcsa.

- Zayn nem szükséges...- suttogtam.

- De igen.  Ne merd le ribancozni!- ordította Zayn.

- Hazamegyek. Gondold át mit is akarsz és hívj fel- puszilta meg a szőke, majd elsietett.

- Ne haragudj- sütöttem le a szemem.

- Túl élem- sóhajtott.

- Nem tudtam hogy ilyen komoly, hogy elmondod neki- motyogtam.

- Megkértem a kezét. Szerinted nem komoly?- nevetett fel.

- Nem- ráztam a fejem.

- De az...- győzködött.

- Zayn...nem.

- De- vágta oda.

- Mit érzel amikor meglátod Perriet és hozzád ér, vagy amikor mondja hogy szeret? Ha egyáltalán mondja- mosolyogtam gúnyosan, majd hátat fordítva bementem a konyhába.

- Mit akarsz Jade? Mit mondjak?- rohant utánam.

- Az igazat. Legalább egy ember tudja az igazat rajtad kívül- töltöttem egy pohár kávét.

- Miért pont te legyél az az egy?- értetlenkedett.

- Ki mondta hogy azt akarom?

- Senki- morogta.

- Nem akarom tudni- ráztam a fejem.

- De én szeretném- adott egy puszit a...számra(?).

- Remélem most megérted hogy felpofozlak- morogtam, majd megtettem. Egy jó nagyot sóztam az arcára.

- Csak had mondjam el- fájlalta az arcát.

- Bunkó vagy Zayn. Ez undorító- néztem rá hitetlenül.

- Elmondom- bólintott, majd felrángatott az emeletre a szobájába.

- Nagyot sikítok Zayn- figyelmeztettem.

- Na szóval- ültetett le az ágyra- a menedzser szerint jobb híre lenne a bandának, ha lenne itt egy esküvő. És ez van a Little Mix menedzserével is. Persze Perrie nem tud semmiről, szóval csak én meg a két menedzser tudja hogy ilyet kell csinálni. Nem szeretem Perriet. Már régóta- sóhajtott.

- Tudtam hogy van valami- tapsoltam kettőt.

- Nem feküdtem le Perrievel...tegnap- motyogta.

- Mi?- kérdeztem, mire megismételte, ugyan olyan halkan- hangosabban Zayn!

- Tegnap nem feküdtem le Perrievel!- mondta nagyon, nagyon, nagyon hangosan.

- De elveszed- bólintottam.

- Nem- vágta rá- csak a hírre van szükség.

- Ez nagyon beteg- nevettem el magam.

- Működik még köztünk a bizalom?- húzta fel a szemöldökét.

- Működött köztünk valaha is valami?

- Hááát- vigyorgott perverzül.

- Ne. Ne mond ki. Nem akarom tudni- ráztam a fejem, befogva a fülem.

- Mondjuk el a többieknek...kár lenne ha úgy tudnák, meg hogy esetleg veszekszünk ezen- rontott ki az ajtón.

  Lassan lekullogtam a lépcsőn, utána. Ő már nagyban ott üldögélt a srácokkal. Sóhajtottam egy jó nagyot, majd vártam hogy Zayn elmesélje. De ő is arra várt, hogy majd én mesélek. Így hát elkezdtem, aztán Zayn átvette. Harry lepődött meg legjobban. 

- Vele lefeküdtél kétszer is, velem meg egyszer sem?- háborgott.

- Ennyit fogtál fel?- röhögtem el magam.

- Nagyából- bólintott.

- Szóval terhes vagy- köhintett Liam.

- Megtartjátok?- csillant fel Niall szeme, mire mindenki fapofával meredt rá- most miért? Itt rohangálna egy kicsi Zayn, vagy Jade. Imádnám- tapsikolt.

- Legyen a neve Zade!- vigyorgott Loui.

- Pfff...nem tartjuk meg- nevettem.

- Dehogynem- legyintett Zayn- nyugi srácok megtartjuk.

- Nem.

- De.

- Nem. Fogd be Zayn. Nem tartjuk meg. Abortuszra megyünk, ahogy megbeszéltük- sóhajtottam.

- Nem beszéltük meg- rázta a fejét.

- Mit szólt hozzá a menyasszonyod?- kérdezte Harry.

- Este felhívom -vont vállat.

- Oké akkor minden oké- bólintott Liam.

- Zayn...mondd el- suttogtam.

- Nem akarom- súgta vissza.

- Tudod hogy nem érdemlik ezt- fogtam meg a kezét. Szemét végigvezette a kezemen, majd az arcomon állapodott meg. Halványan rámosolyogtam, mire egy nagyot sóhajtott.

- Srácok...mondanom kell valamit- sóhajtott.

hey:)

hey drágák!

így éjfélhez közelítva, lenne egy hírem. belekezdtem egy új blogba.akinek van ideje pillantson be és iratkozzon fel: http://strobe-lights-story.blogspot.com/

†Hey.

changedwith.blogspot.hu

nézzetek be hozzá, Harrs fanficről van szó.

†Part9.

hey everybody! meghoztam az új részt, remélem sokatoknak fog tetszeni és sok komi jön az irományomra :) mint mondtam még ezen a héten hoztam az új részt. ez sem a leghosszabb, de kézilabda meccsen voltam tegnap meg vasárnap egész nap és fotózkodtam Kovacsics Petivel is... nem fontos. szóval meghoztam az új részt, jó olvasást

xoxo:Boo

"- Okádok- rohantam fel az emeletre."

- Ne már Jade- jött utánam.
- Te meghibbantál!- vágtam be előtte az ajtóm. Forgattam el a kulcsot, de még időben berúgta az ajtót, ami a kezemnél ütve a falnak lökött- basszus...- fájlaltam a karom az ütés helyén.
- Basszus! Bocs- nézett meglepődve.
- Te idióta- néztem rá morcosan.
- Mondtam hogy bocs- morogta.
- Mert olyan sokat érek a bocsánatkéréseddel- forgattam a szemem.
- Tényleg sajnálom- gondolkodott el.
- Csak felejtsük el. Oké? Én utállak téged és te engem. Így a helyes- vontam vállat.
- És ha nem utállak?- lépett oda hozzám, s szorosan magához ölelt.
- Az a te bajod- folyt le egy könnycsepp az arcomon.
- Értem- nézett mélyen a szemembe, majd elrohant a szobámból.

  Idegesen a hajamba túrtam, majd utána siettem. Gondoltam a szobájában van, de tévedtem. Sem a nappaliban, sem a konyhában nem volt. Azt hittem, elment itthonról. Csak akkor szembesültem vele, hogy tévedek, amikor Perrie az ex csaj jelent meg az ajtóban.

  A szemem elkerekedett és dermedten meredtem a lányra, aki a pirozs rúzsával kente a száját. A haja olyan volt, mintha most jött volna el egy másik személytől. De maradjunk annyiban hogy most kelt fel. Mikor végzett a rúzzsal, összedörzsölte ajkait, és lenézően meredt rám.

- Hát te még mindig itt laksz? Csodálom hogy nem dobtak ki...- mondta kedves mosollyal a cseppet sem kedves szöveget.
- Mit is tettem én ellened?- húztam fel a szemöldököm.
- Semmit. De utálom az olyan kis ribancokat mint te- bökött rám.
- Mondja ezt a fő ribanc- dünnyögtem.
- Hogy mit mondtál?- szorította ökölbe a kezét.
- Semmit- mosolyogtam rá igazán gúnyosan.
- Töröld le azt a vigyort a képedről. Zayn itt van? Hívott- vigyorgott.
- Hívott egy körre? Lejjebb már nem kerülsz az egyszer biztos- dünnyögtem- a szobájában találod.
- Köszi- ment el mellettem.
- De használjatok óvszert. Nem hiányzik ide egy kicsi Perrie- horkantam fel.
- Te annyira szánalmas vagy- nevetett fel, majd ment az emeletre.

  Remegő szájjal, görcsölő hassal ültem le a kanapára Niall és Harry közé. Az utóbbi vállára hajtva a fejem néztem a Jó barátok című sorozatot. Az előbbi megfogta a kezem ény nyugtatóan szorongatta. Konkrétan elállította a vérkeringésem. Kicsit szédülgetni kezdtem. Olyannyira hogy pillanatokon belül már csak a nagy sötétséget láttam és kikapcsolt az agyam.

  Egy pillanatnak sem tűnt, hogy Niall fehér falait nézve ültem az ágyban. Éjszaka volt. Teljesen sötét. Csak az utcai lámpa gyér fényétől láttam bármit is. Mármint a falat. Hirtelen felgyulladt a villany, ami be kell vallanom szívrohamot okozott nekem. Zayn gyanakvó fejével találtam szemben magam.

- Jól vagy?- húzta fel a szemöldökét.
- Mi van? Meghúzod Perriet és még meg is kérdezed hogy jól vagyok-e?- emeltem fel a hangom.
- Kérlek most ne kiabáljunk. Az ájulgatásodra céloztam- mondta halál nyugodtan.
- Megvagyok- néztem szúrósan.
- Lenne...egy kínos kérdésem- motyogta.
- Volt már egy pár- mondtam durcásan.
- Ugye nem vagy terhes?- kérdezte feszülten.
- Nem tudok róla- ráztam a fejem rémülten.
- Szedsz...bogyókat?- kérdezte félénken.
- Te nem húztál a farkadra óvszert?- akadt el a lélegzetem.
- Nem tudhattam- nézett fájdalmasan.
- Jézusom- túrtam idegesen a hajamba- terhes vagyok.

- Apa vagyok- meredt maga elé ugyan olyan hangsúllyal mint én.
- Én nem lehetek terhes, pont hogy csak tizenkilenc vagyok- folytak patakokban a könnyeim.
- Hozok egy tesztet Listől- állt fel, majd kisietett az ajtón. Pillanatokon belül egy doboz teszttel tért vissza- azt hiszem rá kell pisilned.
- Zayn- mondtam komolyan, a szemfestékem már elfolyt az arcomon.

- Mi van?- figyelt fel rám.

- Ha igazad van...és terhes vagyok. Akkor abortuszra megyek- motyogtam.

- Tessék?- nézett fel rám fájdalmasan.

- Jól hallottad- nyeltem egy nagyot, majd kikelve az ágyból, kivonultam a fürdőbe.

  Lepisiltem a kis cuccot, majd egy alapos kézmosás után, visszamentem a szobába, a törölközőbe csomagolt teszttel együtt. Zayn kíváncsian nézett fel rám a székből és az ujjait tördelve várta hogy mi a fejlemény. Még mielőtt letörtem volna, vagy éppen felvidítottam volna, vettem egy nagy levegőt, majd a szemébe mondtam.

"Terhes vagyok tőled.!"

†Part8.

hey darling's. ismért elkészültem egy új résszel. tudom hofgy nagyon,nagyon,nagyon,nagyon....rövid, de ugyebár nyár van, ilyenkor nem ülök valami sokat a gépem előtt és nincs időm annyira írogatni.most az egyszer bocsássátok meg ezt a kis részecskét és hogy egy hét alatt sem tudtam összehozni egy normális részt, csak nyaraltunk, találkoztam emberekkel meg minden. azért remélem senki sem hagyott itt...sietek a következővel, remélhetőleg jövőhéten hozom...remélem

"Leérve a konyhába, találkoztam Zayn drágával. Megvető pillantásokkal jutalmaztam és bevetődtem a hűtőbe, valami kajáért. Mire felegyenesedtem, két erős kar fonódott a derekam köré. Lerángattam magamról a kezeit, mire csak még erősebben szorított."

- Mondjad Zayn- sóhajtottam.
- Szeretlek- nyomott puszit a fejem búbjára.
- Természetesen. Barátok vagyunk- ettem bele a joghurtomba.
- Beszélni akartam veled arról...- súgta.
- Nem kell. Baráti volt- sóhajtottam.
- Igen de valamit muszály elmondanom- komorodott el. Kimásztam a karjai közül, majd megkerülve a pultot kíváncsian rá néztem.
- Ne értsd félre...de amikor "barátok" lettünk. Csak azért kértelek rá hogy egyszer...szexeljünk- mondta ki szemét lesütve.
- Aha- bólintottam.
- Haragszol?- hajolt át a pulton, hogy kicsit kevesebb legyen a távolság.
- Nem- mosolyogtam erőltetetten és egy mozdulattal a pofájába nyomtam a joghurtot.
- Úgy tűnik mégis- sóhajtott.
- Utállak! Többmillió felkiáltó jellel!- ordítottam, majd felrohantam a szobámba. Remegő kézzel, ám de gindosan bezártam az ajtót. Az ágyamon szétterülve kezdtem zokogni a párnába. Amit a bálon mondott az is hazugság lehet.

  Órákig forgolódtam a szememből folydogáló könnyeg kíséretében. Nem tudtam melyik érzelem volt bennem erősebb. A csalódottság, vagy a kihasználtság érzete. A nagy álmatlanságnak köszönhetően reggel teljesen kómás voltam. Az agyam kihagyott és erőm sem volt gondolkodni. Kikeltem az ágyból és megcéloztam a fürdőszobát. Fogmosás közben szembesültem vele, hogyan is nézek ki.

  Nem hittem volna hogy az amit iránta érzek, egy ilyen mondattal semmissé lehet. Mert pontosan ez történt. Hirtelen ismét utáltam és ha büntetés nélkül tehettem volna, elvágtam volna a torkát. Már a gondolattól is fojtogató érzés tört a nyakam tájékán, hogy összefeküdtem ezzel a...vele. Kétszer.

  Próbáltam kerülni a szemkontaktust Harryvel aki a konyhában reggelizgetett. Én meg csak egy pohár narancslét fogyasztottam el. Ha felmerült a kérdés hogy miért mosok fogat reggeli előtt, mert úgy legalább friss szájjal fogyasztom el azt. Szóval a göndörke végig engem nézett.

- Minden rendben?- tette fel a kérdést.
- Aha- motyogtam.
- Elmondta mi?- húzta fel a szemöldökét.
- Tudtál róla?- csodálkoztam.
- Persze- röhögött.
- Én a helyedben nem nevetnék annyira- néztem rá gyilkosan.
- Mit vártál? Zayn legjobb haverjai vagyunk. Persze hogy tudtuk- legyintett unottan.
- Tehát Niall is tudta?- kerekedett el a szemem. Tőlle ezt nem vártam volna el. Mindig mindent megosztunk egymással. Úgytűnik tévedtem.
- Jade. Mindenki tudta rajtad kívül. Még Lis is- nevetett.
- Nem hiszem el- temettem arcom a kezembe.
- Harry ki! Jade marad!- tört be Zayn a konyhába.
- Jade ki, Harry marad- helyesbítettem, majd teljesítettem a feledatom és kimentem a konyhából.

  Már pont átléptem a küszöböt, amikor Zayn keze átkarolta a derekam, és visszarántott a konyhába. Akkorát sikítottam, hogy beleremegett az egész ház. Befogta a számat, majd puszikat kezdett nyomogatni a vállam és a nyakam közé.

  Sikítani próbáltam, de nem tudtam mert a keze még mindig blokkolta a számat. Nyöszörögni kezdtem, mire maga felé fordított s a nyelvét konkrétan ledugta a torkomon.

- Részeg vagy- löktem el magamtól.
- Nem- mosolygott gúnyosan.
- Pia szagod van- fintorogtam.
- Az egy dolog- vont vállat, majd megint megtámadt a szájával.
- Állj már le- kiabáltam.
- Jaj ms. Sérthetetlen. Lefeküdtünk. Nem tekerheted vissza az időt. Úgy is lesz még több is. És amúgy is. Kanos vagyok- vigyorgott.
- Te nem kanos. Hanem undorító vagy- húztam be neki egyet.
- A kis harcias- szorította két kezem a combom mellé- csak vigyázz a hátamra. Múltkor is szétkarmoltad.
- Ide fogok tőled hányni- bújtam ki a kezei közül.
- Tudom hogy akarsz- hajolt hozzám.
- Nem- vágtam rá.
- Hát jó- sóhajtott- este találkozunk- kacsintott.
- Okádok- rohantam fel az emeletre.

†Part7.

íme az új rész:) köszönöm szépen Heninek hogy szinte mindig írt megjegyzést, persze a többieknek is köszönöm de ő szó szerint mindig írt. remélem ez a rész is enyeri majd a tetszéseteket és ide is írtok nekem: http://rememberorphangirl.blogspot.hu/

xoxo:Boo

"Bemeséltem magamnak hogy tényleg szeret engem és nem változik meg semmi sem ez után az este után. Azt csak hittem."

  Csak hittem hogy minden ugyan olyan lesz. Nem lesz olyan hogy: lefekszünk, aztán ott hagy kihasználva. Következő nap viszont már mást hittem. Szinte tudtam hogy mi fog történni ma velem. Reggel sírógörccsel keltem. Akkor már bevallottam magamnak hogy rossz ötlet volt megtenni ezt Zaynnel. Ha lett volna módom, helyben elástam volna magam.

  Kikeltem az ágyból, és magamra kapva egy földön heverő pólót, kislisszoltam a szobából. Nem volt erőm továbbá is ott hallgatni, ahogyan Zayn élegeti az igazak álmát. Be kellett vallanom magamnak, hogy most aztán mondent elrontottunk. Nem is beszélve arról, hogy a naptáromra tekintve tudatosult bennem, hogy ma megyünk az állarcos bálra. Megpróbáltam lemondani a menedzsernél, de figyelmeztetett: ha nem jössz el, kitekerem a nyakad és megetetlek a kannibálokkal.(nagyon kedveljük egymást mondhatom...)

  Egész nap ki sem moccantam a szobámból. Szényeltem magam és nem akartam ősszefutni Zaynnel. Fel s alá járkáltam a szobámban és erősen gondolkodtam rajta, vajon mit vegyek fel. Végül egy világos rozsaszín ruhát és egy fehérarany állarcot. A hajam behullámosítottam és kész voltam egy újabb szörnyű napra. Mármint estére, mivel amint elkészültem már meg is jött a taxim. Nem akartam a srácokkal menni.

  Beültem a kocsiba és lediktáltam a kezembe fogott cetlin szereplő címet. Csak egy telefont és egy szájfényt raktam a táskámba. Az állarc a kezemben volt, a nyolc centis sarkaimban könnyedén kiszálltam majd megközelítettem a bejáratot. Lépteim közepette, felvettem az állarcot.

  Még jó hogy itt nem voltak olyan béna kis "beordítom a nevét az embereknek, had nézzenek hülyének" emberkék. Így hát csak simán bementem, de közben felmutattam a meghívóm a portásnak. Aztán belépve a nagy terembe, hirtelen egy ezer wattos lápa világította szemembe. Grimaszoltam egyet, majd lelépkedtem a lépcsőn. Ne kellett sokáig társaságot keresnem, ugyanis eléggé hamar felkértek táncikálni.

  Nem kevés ideig tartott, amíg a szememmel megtaláltam Harryt meg a srácokat. Csak Zayn nem volt ott. Mármint nem kóricált ki a haja a maszk mögül. Aztán a partnerem és mellém lépett egy valami emberke, aki lekért engem. Felnéztem az arcára és egyből megismertem. Zaynnel keringőzgettem.

- Annyira ismerős a hangod...de nem tudom ki lehetsz- mondta, miután már egy ideje keringtünk a táncparketten és közben beszélgettünk a származásunkról meg minden.
- Én tudom ki vagy. Elárult a haja mr. Malik- mondtam hivatolsan, közben egy halvány mosoly terült el az arcomon.
- Ez igazságtalan- sóhajtott.
- Az- bólintottam.
- Iszunk valamit?
- Vodkát- bólintottam.
- Egy ilyen törékeny kislány egy olyan erős italt?- csodálkozott.
- Alig egy évvel vagyok fiatalabb nállad- nevettem halkan, miközben a pultnál vártunk az italra.
- Ez is ismerős valahonnan. Mármint a nevetés...csak ő hangosabban csinálja- sóhajtott.
- Milyen a lány?- kérdeztem kíváncsian. Hát eléggé érdekel hogy mi a véleménye rólam. Mármint az egy dolog hogy megfektetett meg minden, de most így pillanatnyilag amíg én most nagyon utálom, gondolom ő csak valami kis ribinek tart.
- Kissé bunkó...de fantasztikus. Nincs hozzá fogható. Ő olyan tökéletes- mosolygott.
- Tényleg?- kérdeztem kissé háborodottan, mire felhúzta a szemöldökét- vagyis...tényleg?- kérdeztem kissé halkabban.
- Ne haragudj...haza kell mennem- pattant fel, majd felrohanva a lépcsőn, kiment a bejárati ajtón.

  Tökéletesnek talál? Észbe kapva mentem kifele a bejáraton. Bele sem gondoltam mi lesz ha rájön hogy elmondta mi a véleménye rólam. Mindegy. Nekem vicces volt ez az este. Már ahogy. Hívtam egy taxit, majd beszálltam. Amikor ketett a ház előtt szembesültem vele, hogy Zayn már otthon volt.

  Tisztában voltam vele, hogy nem állíthatok be a házba az ilyen esküvői ruha szerű cuccomban. Biztos vagyok benne hogy felismerne. Nem egyszer vizsgálta meg a dekoltázsom.

  Így hát be kellett másznom valahogy az ablakomon. Csak annyi volt a bökkenő, hogy a másodikon van. Valahogy feltornáztam magam valami eresz szerű cuccon és megkapaszkodva a párkányon, bemásztam az ablakon.

  Mire felértem, teljesen összekoszoltam a ruhám. Gyorsan átvedlettem egy bugyiba meg egy bő pólóba és valamit kezdtem a hajammal is hogy úgy tűnjön mintha most keltem volna ki az ágyból.

  Leérve a konyhába, találkoztam Zayn drágával. Megvető pillantásokkal jutalmaztam és bevetődtem a hűtőbe, valami kajáért. Mire felegyenesedtem, két erős kar fonódott a derekam köré. Lerángattam magamról a kezeit, mire csak még erősebben szorított.