†Part10.

sziasztok drágáim! ismét elkészültem egy résszel. nincs valami sok mondanivalóm...inkább csak reklámoznám az új blogom: http://strobe-lights-story.blogspot.hu/
nézzen be mindenki akit érdekel:) iratkozzatok fel és pipáljatok.
jó olvasást a részhez!

xoxo:Boo

"Terhes vagyok tőled.!"

  A gondolatok őrült tempóban suhantak át az agyamon. Én nem lehetek terhes. Nem úgy hogy csak egyszeri alkalom volt. Nem Zayntől...akit pillanatnyilag a legjobban gyűlölök a kis életemben. Tehetetlenül, kisírt szemmel álltam és néztem a piros csíkokat, hátha eltűnnek és csak képzelődtem az egészet és Zayn sem volt az életemben. De csalódnom kellett. Zayn továbbá is ott ült a székben, ledermedve egy szót sem szólva.

- Nekem nem lehet gyerekem- törte meg a csendet- legalábbis tőled nem.

- Ezt hogy érted?- csodálkoztam.

- Szeretem Perriet...gondolom ez világos- motyogta. Nekem ez új volt, de mindegy.

- Igen. És?- néztem kíváncsian.

- Ezért nem lehet gyereked tőlem- morogta.

- Beszélj már érthetően!- kiabáltam rá.

- Megkértem a kezét. És igent mondott. Össze fogunk házasodni Jade. És ha gyerekem lesz tőled, akkor tönkreteszed az egész eddigi munkámat, amit csináltam ez alatt a két év alatt. De abortuszra megyünk- mosolyodott el halványan.

  Ott, akkor, valami megtört. Nem hittem a fülemnek. Még esélyt sem adott hogy megtartsam a kis életet ami a hasamban nő. Mert bizonyos szinten meg akartam tartani. Hiszen ki vetné el az első adandó alkalommal a gyerekét? Főleg ha az a valaki már felnőtt és fogalma sincs mit kezdjen az életével...

  Kimentem a szobából be a sajátomba. Niall épp ott szunyókált. Nem volt ötletem, hogyan küldjem ki onnan, úgy hogy nem bántom meg, így csak bebújtam mellé és vele aludtam. Az éjszaka közepén, amikor rájött hogy ott vagyok mellette, átölelt és magához szorított mint valami kis plüssmacit.

  Reggel ordítozásra keltem. Ki képes hajnali kilenckor ordítozni. Kikeltem az ágyból és a gubancos kis hajammal együtt vonultam le az emeletről. vonulgattam le az emeletről. Az újdonsült vőlegény és menyasszony ordítozott.

- És itt a kis ribancod "drágám"- mondta gúnyosan Perrie.

- De kicsim...- motyogta Zayn.

- Zayn te megcsaltál mégis mit vársz tőlem?

- Hogy ne ribancozd le- feszült meg az állkapcsa.

- Zayn nem szükséges...- suttogtam.

- De igen.  Ne merd le ribancozni!- ordította Zayn.

- Hazamegyek. Gondold át mit is akarsz és hívj fel- puszilta meg a szőke, majd elsietett.

- Ne haragudj- sütöttem le a szemem.

- Túl élem- sóhajtott.

- Nem tudtam hogy ilyen komoly, hogy elmondod neki- motyogtam.

- Megkértem a kezét. Szerinted nem komoly?- nevetett fel.

- Nem- ráztam a fejem.

- De az...- győzködött.

- Zayn...nem.

- De- vágta oda.

- Mit érzel amikor meglátod Perriet és hozzád ér, vagy amikor mondja hogy szeret? Ha egyáltalán mondja- mosolyogtam gúnyosan, majd hátat fordítva bementem a konyhába.

- Mit akarsz Jade? Mit mondjak?- rohant utánam.

- Az igazat. Legalább egy ember tudja az igazat rajtad kívül- töltöttem egy pohár kávét.

- Miért pont te legyél az az egy?- értetlenkedett.

- Ki mondta hogy azt akarom?

- Senki- morogta.

- Nem akarom tudni- ráztam a fejem.

- De én szeretném- adott egy puszit a...számra(?).

- Remélem most megérted hogy felpofozlak- morogtam, majd megtettem. Egy jó nagyot sóztam az arcára.

- Csak had mondjam el- fájlalta az arcát.

- Bunkó vagy Zayn. Ez undorító- néztem rá hitetlenül.

- Elmondom- bólintott, majd felrángatott az emeletre a szobájába.

- Nagyot sikítok Zayn- figyelmeztettem.

- Na szóval- ültetett le az ágyra- a menedzser szerint jobb híre lenne a bandának, ha lenne itt egy esküvő. És ez van a Little Mix menedzserével is. Persze Perrie nem tud semmiről, szóval csak én meg a két menedzser tudja hogy ilyet kell csinálni. Nem szeretem Perriet. Már régóta- sóhajtott.

- Tudtam hogy van valami- tapsoltam kettőt.

- Nem feküdtem le Perrievel...tegnap- motyogta.

- Mi?- kérdeztem, mire megismételte, ugyan olyan halkan- hangosabban Zayn!

- Tegnap nem feküdtem le Perrievel!- mondta nagyon, nagyon, nagyon hangosan.

- De elveszed- bólintottam.

- Nem- vágta rá- csak a hírre van szükség.

- Ez nagyon beteg- nevettem el magam.

- Működik még köztünk a bizalom?- húzta fel a szemöldökét.

- Működött köztünk valaha is valami?

- Hááát- vigyorgott perverzül.

- Ne. Ne mond ki. Nem akarom tudni- ráztam a fejem, befogva a fülem.

- Mondjuk el a többieknek...kár lenne ha úgy tudnák, meg hogy esetleg veszekszünk ezen- rontott ki az ajtón.

  Lassan lekullogtam a lépcsőn, utána. Ő már nagyban ott üldögélt a srácokkal. Sóhajtottam egy jó nagyot, majd vártam hogy Zayn elmesélje. De ő is arra várt, hogy majd én mesélek. Így hát elkezdtem, aztán Zayn átvette. Harry lepődött meg legjobban. 

- Vele lefeküdtél kétszer is, velem meg egyszer sem?- háborgott.

- Ennyit fogtál fel?- röhögtem el magam.

- Nagyából- bólintott.

- Szóval terhes vagy- köhintett Liam.

- Megtartjátok?- csillant fel Niall szeme, mire mindenki fapofával meredt rá- most miért? Itt rohangálna egy kicsi Zayn, vagy Jade. Imádnám- tapsikolt.

- Legyen a neve Zade!- vigyorgott Loui.

- Pfff...nem tartjuk meg- nevettem.

- Dehogynem- legyintett Zayn- nyugi srácok megtartjuk.

- Nem.

- De.

- Nem. Fogd be Zayn. Nem tartjuk meg. Abortuszra megyünk, ahogy megbeszéltük- sóhajtottam.

- Nem beszéltük meg- rázta a fejét.

- Mit szólt hozzá a menyasszonyod?- kérdezte Harry.

- Este felhívom -vont vállat.

- Oké akkor minden oké- bólintott Liam.

- Zayn...mondd el- suttogtam.

- Nem akarom- súgta vissza.

- Tudod hogy nem érdemlik ezt- fogtam meg a kezét. Szemét végigvezette a kezemen, majd az arcomon állapodott meg. Halványan rámosolyogtam, mire egy nagyot sóhajtott.

- Srácok...mondanom kell valamit- sóhajtott.