†Part10.

sziasztok drágáim! ismét elkészültem egy résszel. nincs valami sok mondanivalóm...inkább csak reklámoznám az új blogom: http://strobe-lights-story.blogspot.hu/
nézzen be mindenki akit érdekel:) iratkozzatok fel és pipáljatok.
jó olvasást a részhez!

xoxo:Boo

"Terhes vagyok tőled.!"

  A gondolatok őrült tempóban suhantak át az agyamon. Én nem lehetek terhes. Nem úgy hogy csak egyszeri alkalom volt. Nem Zayntől...akit pillanatnyilag a legjobban gyűlölök a kis életemben. Tehetetlenül, kisírt szemmel álltam és néztem a piros csíkokat, hátha eltűnnek és csak képzelődtem az egészet és Zayn sem volt az életemben. De csalódnom kellett. Zayn továbbá is ott ült a székben, ledermedve egy szót sem szólva.

- Nekem nem lehet gyerekem- törte meg a csendet- legalábbis tőled nem.

- Ezt hogy érted?- csodálkoztam.

- Szeretem Perriet...gondolom ez világos- motyogta. Nekem ez új volt, de mindegy.

- Igen. És?- néztem kíváncsian.

- Ezért nem lehet gyereked tőlem- morogta.

- Beszélj már érthetően!- kiabáltam rá.

- Megkértem a kezét. És igent mondott. Össze fogunk házasodni Jade. És ha gyerekem lesz tőled, akkor tönkreteszed az egész eddigi munkámat, amit csináltam ez alatt a két év alatt. De abortuszra megyünk- mosolyodott el halványan.

  Ott, akkor, valami megtört. Nem hittem a fülemnek. Még esélyt sem adott hogy megtartsam a kis életet ami a hasamban nő. Mert bizonyos szinten meg akartam tartani. Hiszen ki vetné el az első adandó alkalommal a gyerekét? Főleg ha az a valaki már felnőtt és fogalma sincs mit kezdjen az életével...

  Kimentem a szobából be a sajátomba. Niall épp ott szunyókált. Nem volt ötletem, hogyan küldjem ki onnan, úgy hogy nem bántom meg, így csak bebújtam mellé és vele aludtam. Az éjszaka közepén, amikor rájött hogy ott vagyok mellette, átölelt és magához szorított mint valami kis plüssmacit.

  Reggel ordítozásra keltem. Ki képes hajnali kilenckor ordítozni. Kikeltem az ágyból és a gubancos kis hajammal együtt vonultam le az emeletről. vonulgattam le az emeletről. Az újdonsült vőlegény és menyasszony ordítozott.

- És itt a kis ribancod "drágám"- mondta gúnyosan Perrie.

- De kicsim...- motyogta Zayn.

- Zayn te megcsaltál mégis mit vársz tőlem?

- Hogy ne ribancozd le- feszült meg az állkapcsa.

- Zayn nem szükséges...- suttogtam.

- De igen.  Ne merd le ribancozni!- ordította Zayn.

- Hazamegyek. Gondold át mit is akarsz és hívj fel- puszilta meg a szőke, majd elsietett.

- Ne haragudj- sütöttem le a szemem.

- Túl élem- sóhajtott.

- Nem tudtam hogy ilyen komoly, hogy elmondod neki- motyogtam.

- Megkértem a kezét. Szerinted nem komoly?- nevetett fel.

- Nem- ráztam a fejem.

- De az...- győzködött.

- Zayn...nem.

- De- vágta oda.

- Mit érzel amikor meglátod Perriet és hozzád ér, vagy amikor mondja hogy szeret? Ha egyáltalán mondja- mosolyogtam gúnyosan, majd hátat fordítva bementem a konyhába.

- Mit akarsz Jade? Mit mondjak?- rohant utánam.

- Az igazat. Legalább egy ember tudja az igazat rajtad kívül- töltöttem egy pohár kávét.

- Miért pont te legyél az az egy?- értetlenkedett.

- Ki mondta hogy azt akarom?

- Senki- morogta.

- Nem akarom tudni- ráztam a fejem.

- De én szeretném- adott egy puszit a...számra(?).

- Remélem most megérted hogy felpofozlak- morogtam, majd megtettem. Egy jó nagyot sóztam az arcára.

- Csak had mondjam el- fájlalta az arcát.

- Bunkó vagy Zayn. Ez undorító- néztem rá hitetlenül.

- Elmondom- bólintott, majd felrángatott az emeletre a szobájába.

- Nagyot sikítok Zayn- figyelmeztettem.

- Na szóval- ültetett le az ágyra- a menedzser szerint jobb híre lenne a bandának, ha lenne itt egy esküvő. És ez van a Little Mix menedzserével is. Persze Perrie nem tud semmiről, szóval csak én meg a két menedzser tudja hogy ilyet kell csinálni. Nem szeretem Perriet. Már régóta- sóhajtott.

- Tudtam hogy van valami- tapsoltam kettőt.

- Nem feküdtem le Perrievel...tegnap- motyogta.

- Mi?- kérdeztem, mire megismételte, ugyan olyan halkan- hangosabban Zayn!

- Tegnap nem feküdtem le Perrievel!- mondta nagyon, nagyon, nagyon hangosan.

- De elveszed- bólintottam.

- Nem- vágta rá- csak a hírre van szükség.

- Ez nagyon beteg- nevettem el magam.

- Működik még köztünk a bizalom?- húzta fel a szemöldökét.

- Működött köztünk valaha is valami?

- Hááát- vigyorgott perverzül.

- Ne. Ne mond ki. Nem akarom tudni- ráztam a fejem, befogva a fülem.

- Mondjuk el a többieknek...kár lenne ha úgy tudnák, meg hogy esetleg veszekszünk ezen- rontott ki az ajtón.

  Lassan lekullogtam a lépcsőn, utána. Ő már nagyban ott üldögélt a srácokkal. Sóhajtottam egy jó nagyot, majd vártam hogy Zayn elmesélje. De ő is arra várt, hogy majd én mesélek. Így hát elkezdtem, aztán Zayn átvette. Harry lepődött meg legjobban. 

- Vele lefeküdtél kétszer is, velem meg egyszer sem?- háborgott.

- Ennyit fogtál fel?- röhögtem el magam.

- Nagyából- bólintott.

- Szóval terhes vagy- köhintett Liam.

- Megtartjátok?- csillant fel Niall szeme, mire mindenki fapofával meredt rá- most miért? Itt rohangálna egy kicsi Zayn, vagy Jade. Imádnám- tapsikolt.

- Legyen a neve Zade!- vigyorgott Loui.

- Pfff...nem tartjuk meg- nevettem.

- Dehogynem- legyintett Zayn- nyugi srácok megtartjuk.

- Nem.

- De.

- Nem. Fogd be Zayn. Nem tartjuk meg. Abortuszra megyünk, ahogy megbeszéltük- sóhajtottam.

- Nem beszéltük meg- rázta a fejét.

- Mit szólt hozzá a menyasszonyod?- kérdezte Harry.

- Este felhívom -vont vállat.

- Oké akkor minden oké- bólintott Liam.

- Zayn...mondd el- suttogtam.

- Nem akarom- súgta vissza.

- Tudod hogy nem érdemlik ezt- fogtam meg a kezét. Szemét végigvezette a kezemen, majd az arcomon állapodott meg. Halványan rámosolyogtam, mire egy nagyot sóhajtott.

- Srácok...mondanom kell valamit- sóhajtott.

hey:)

hey drágák!

így éjfélhez közelítva, lenne egy hírem. belekezdtem egy új blogba.akinek van ideje pillantson be és iratkozzon fel: http://strobe-lights-story.blogspot.com/

†Hey.

changedwith.blogspot.hu

nézzetek be hozzá, Harrs fanficről van szó.

†Part9.

hey everybody! meghoztam az új részt, remélem sokatoknak fog tetszeni és sok komi jön az irományomra :) mint mondtam még ezen a héten hoztam az új részt. ez sem a leghosszabb, de kézilabda meccsen voltam tegnap meg vasárnap egész nap és fotózkodtam Kovacsics Petivel is... nem fontos. szóval meghoztam az új részt, jó olvasást

xoxo:Boo

"- Okádok- rohantam fel az emeletre."

- Ne már Jade- jött utánam.
- Te meghibbantál!- vágtam be előtte az ajtóm. Forgattam el a kulcsot, de még időben berúgta az ajtót, ami a kezemnél ütve a falnak lökött- basszus...- fájlaltam a karom az ütés helyén.
- Basszus! Bocs- nézett meglepődve.
- Te idióta- néztem rá morcosan.
- Mondtam hogy bocs- morogta.
- Mert olyan sokat érek a bocsánatkéréseddel- forgattam a szemem.
- Tényleg sajnálom- gondolkodott el.
- Csak felejtsük el. Oké? Én utállak téged és te engem. Így a helyes- vontam vállat.
- És ha nem utállak?- lépett oda hozzám, s szorosan magához ölelt.
- Az a te bajod- folyt le egy könnycsepp az arcomon.
- Értem- nézett mélyen a szemembe, majd elrohant a szobámból.

  Idegesen a hajamba túrtam, majd utána siettem. Gondoltam a szobájában van, de tévedtem. Sem a nappaliban, sem a konyhában nem volt. Azt hittem, elment itthonról. Csak akkor szembesültem vele, hogy tévedek, amikor Perrie az ex csaj jelent meg az ajtóban.

  A szemem elkerekedett és dermedten meredtem a lányra, aki a pirozs rúzsával kente a száját. A haja olyan volt, mintha most jött volna el egy másik személytől. De maradjunk annyiban hogy most kelt fel. Mikor végzett a rúzzsal, összedörzsölte ajkait, és lenézően meredt rám.

- Hát te még mindig itt laksz? Csodálom hogy nem dobtak ki...- mondta kedves mosollyal a cseppet sem kedves szöveget.
- Mit is tettem én ellened?- húztam fel a szemöldököm.
- Semmit. De utálom az olyan kis ribancokat mint te- bökött rám.
- Mondja ezt a fő ribanc- dünnyögtem.
- Hogy mit mondtál?- szorította ökölbe a kezét.
- Semmit- mosolyogtam rá igazán gúnyosan.
- Töröld le azt a vigyort a képedről. Zayn itt van? Hívott- vigyorgott.
- Hívott egy körre? Lejjebb már nem kerülsz az egyszer biztos- dünnyögtem- a szobájában találod.
- Köszi- ment el mellettem.
- De használjatok óvszert. Nem hiányzik ide egy kicsi Perrie- horkantam fel.
- Te annyira szánalmas vagy- nevetett fel, majd ment az emeletre.

  Remegő szájjal, görcsölő hassal ültem le a kanapára Niall és Harry közé. Az utóbbi vállára hajtva a fejem néztem a Jó barátok című sorozatot. Az előbbi megfogta a kezem ény nyugtatóan szorongatta. Konkrétan elállította a vérkeringésem. Kicsit szédülgetni kezdtem. Olyannyira hogy pillanatokon belül már csak a nagy sötétséget láttam és kikapcsolt az agyam.

  Egy pillanatnak sem tűnt, hogy Niall fehér falait nézve ültem az ágyban. Éjszaka volt. Teljesen sötét. Csak az utcai lámpa gyér fényétől láttam bármit is. Mármint a falat. Hirtelen felgyulladt a villany, ami be kell vallanom szívrohamot okozott nekem. Zayn gyanakvó fejével találtam szemben magam.

- Jól vagy?- húzta fel a szemöldökét.
- Mi van? Meghúzod Perriet és még meg is kérdezed hogy jól vagyok-e?- emeltem fel a hangom.
- Kérlek most ne kiabáljunk. Az ájulgatásodra céloztam- mondta halál nyugodtan.
- Megvagyok- néztem szúrósan.
- Lenne...egy kínos kérdésem- motyogta.
- Volt már egy pár- mondtam durcásan.
- Ugye nem vagy terhes?- kérdezte feszülten.
- Nem tudok róla- ráztam a fejem rémülten.
- Szedsz...bogyókat?- kérdezte félénken.
- Te nem húztál a farkadra óvszert?- akadt el a lélegzetem.
- Nem tudhattam- nézett fájdalmasan.
- Jézusom- túrtam idegesen a hajamba- terhes vagyok.

- Apa vagyok- meredt maga elé ugyan olyan hangsúllyal mint én.
- Én nem lehetek terhes, pont hogy csak tizenkilenc vagyok- folytak patakokban a könnyeim.
- Hozok egy tesztet Listől- állt fel, majd kisietett az ajtón. Pillanatokon belül egy doboz teszttel tért vissza- azt hiszem rá kell pisilned.
- Zayn- mondtam komolyan, a szemfestékem már elfolyt az arcomon.

- Mi van?- figyelt fel rám.

- Ha igazad van...és terhes vagyok. Akkor abortuszra megyek- motyogtam.

- Tessék?- nézett fel rám fájdalmasan.

- Jól hallottad- nyeltem egy nagyot, majd kikelve az ágyból, kivonultam a fürdőbe.

  Lepisiltem a kis cuccot, majd egy alapos kézmosás után, visszamentem a szobába, a törölközőbe csomagolt teszttel együtt. Zayn kíváncsian nézett fel rám a székből és az ujjait tördelve várta hogy mi a fejlemény. Még mielőtt letörtem volna, vagy éppen felvidítottam volna, vettem egy nagy levegőt, majd a szemébe mondtam.

"Terhes vagyok tőled.!"

†Part8.

hey darling's. ismért elkészültem egy új résszel. tudom hofgy nagyon,nagyon,nagyon,nagyon....rövid, de ugyebár nyár van, ilyenkor nem ülök valami sokat a gépem előtt és nincs időm annyira írogatni.most az egyszer bocsássátok meg ezt a kis részecskét és hogy egy hét alatt sem tudtam összehozni egy normális részt, csak nyaraltunk, találkoztam emberekkel meg minden. azért remélem senki sem hagyott itt...sietek a következővel, remélhetőleg jövőhéten hozom...remélem

"Leérve a konyhába, találkoztam Zayn drágával. Megvető pillantásokkal jutalmaztam és bevetődtem a hűtőbe, valami kajáért. Mire felegyenesedtem, két erős kar fonódott a derekam köré. Lerángattam magamról a kezeit, mire csak még erősebben szorított."

- Mondjad Zayn- sóhajtottam.
- Szeretlek- nyomott puszit a fejem búbjára.
- Természetesen. Barátok vagyunk- ettem bele a joghurtomba.
- Beszélni akartam veled arról...- súgta.
- Nem kell. Baráti volt- sóhajtottam.
- Igen de valamit muszály elmondanom- komorodott el. Kimásztam a karjai közül, majd megkerülve a pultot kíváncsian rá néztem.
- Ne értsd félre...de amikor "barátok" lettünk. Csak azért kértelek rá hogy egyszer...szexeljünk- mondta ki szemét lesütve.
- Aha- bólintottam.
- Haragszol?- hajolt át a pulton, hogy kicsit kevesebb legyen a távolság.
- Nem- mosolyogtam erőltetetten és egy mozdulattal a pofájába nyomtam a joghurtot.
- Úgy tűnik mégis- sóhajtott.
- Utállak! Többmillió felkiáltó jellel!- ordítottam, majd felrohantam a szobámba. Remegő kézzel, ám de gindosan bezártam az ajtót. Az ágyamon szétterülve kezdtem zokogni a párnába. Amit a bálon mondott az is hazugság lehet.

  Órákig forgolódtam a szememből folydogáló könnyeg kíséretében. Nem tudtam melyik érzelem volt bennem erősebb. A csalódottság, vagy a kihasználtság érzete. A nagy álmatlanságnak köszönhetően reggel teljesen kómás voltam. Az agyam kihagyott és erőm sem volt gondolkodni. Kikeltem az ágyból és megcéloztam a fürdőszobát. Fogmosás közben szembesültem vele, hogyan is nézek ki.

  Nem hittem volna hogy az amit iránta érzek, egy ilyen mondattal semmissé lehet. Mert pontosan ez történt. Hirtelen ismét utáltam és ha büntetés nélkül tehettem volna, elvágtam volna a torkát. Már a gondolattól is fojtogató érzés tört a nyakam tájékán, hogy összefeküdtem ezzel a...vele. Kétszer.

  Próbáltam kerülni a szemkontaktust Harryvel aki a konyhában reggelizgetett. Én meg csak egy pohár narancslét fogyasztottam el. Ha felmerült a kérdés hogy miért mosok fogat reggeli előtt, mert úgy legalább friss szájjal fogyasztom el azt. Szóval a göndörke végig engem nézett.

- Minden rendben?- tette fel a kérdést.
- Aha- motyogtam.
- Elmondta mi?- húzta fel a szemöldökét.
- Tudtál róla?- csodálkoztam.
- Persze- röhögött.
- Én a helyedben nem nevetnék annyira- néztem rá gyilkosan.
- Mit vártál? Zayn legjobb haverjai vagyunk. Persze hogy tudtuk- legyintett unottan.
- Tehát Niall is tudta?- kerekedett el a szemem. Tőlle ezt nem vártam volna el. Mindig mindent megosztunk egymással. Úgytűnik tévedtem.
- Jade. Mindenki tudta rajtad kívül. Még Lis is- nevetett.
- Nem hiszem el- temettem arcom a kezembe.
- Harry ki! Jade marad!- tört be Zayn a konyhába.
- Jade ki, Harry marad- helyesbítettem, majd teljesítettem a feledatom és kimentem a konyhából.

  Már pont átléptem a küszöböt, amikor Zayn keze átkarolta a derekam, és visszarántott a konyhába. Akkorát sikítottam, hogy beleremegett az egész ház. Befogta a számat, majd puszikat kezdett nyomogatni a vállam és a nyakam közé.

  Sikítani próbáltam, de nem tudtam mert a keze még mindig blokkolta a számat. Nyöszörögni kezdtem, mire maga felé fordított s a nyelvét konkrétan ledugta a torkomon.

- Részeg vagy- löktem el magamtól.
- Nem- mosolygott gúnyosan.
- Pia szagod van- fintorogtam.
- Az egy dolog- vont vállat, majd megint megtámadt a szájával.
- Állj már le- kiabáltam.
- Jaj ms. Sérthetetlen. Lefeküdtünk. Nem tekerheted vissza az időt. Úgy is lesz még több is. És amúgy is. Kanos vagyok- vigyorgott.
- Te nem kanos. Hanem undorító vagy- húztam be neki egyet.
- A kis harcias- szorította két kezem a combom mellé- csak vigyázz a hátamra. Múltkor is szétkarmoltad.
- Ide fogok tőled hányni- bújtam ki a kezei közül.
- Tudom hogy akarsz- hajolt hozzám.
- Nem- vágtam rá.
- Hát jó- sóhajtott- este találkozunk- kacsintott.
- Okádok- rohantam fel az emeletre.

†Part7.

íme az új rész:) köszönöm szépen Heninek hogy szinte mindig írt megjegyzést, persze a többieknek is köszönöm de ő szó szerint mindig írt. remélem ez a rész is enyeri majd a tetszéseteket és ide is írtok nekem: http://rememberorphangirl.blogspot.hu/

xoxo:Boo

"Bemeséltem magamnak hogy tényleg szeret engem és nem változik meg semmi sem ez után az este után. Azt csak hittem."

  Csak hittem hogy minden ugyan olyan lesz. Nem lesz olyan hogy: lefekszünk, aztán ott hagy kihasználva. Következő nap viszont már mást hittem. Szinte tudtam hogy mi fog történni ma velem. Reggel sírógörccsel keltem. Akkor már bevallottam magamnak hogy rossz ötlet volt megtenni ezt Zaynnel. Ha lett volna módom, helyben elástam volna magam.

  Kikeltem az ágyból, és magamra kapva egy földön heverő pólót, kislisszoltam a szobából. Nem volt erőm továbbá is ott hallgatni, ahogyan Zayn élegeti az igazak álmát. Be kellett vallanom magamnak, hogy most aztán mondent elrontottunk. Nem is beszélve arról, hogy a naptáromra tekintve tudatosult bennem, hogy ma megyünk az állarcos bálra. Megpróbáltam lemondani a menedzsernél, de figyelmeztetett: ha nem jössz el, kitekerem a nyakad és megetetlek a kannibálokkal.(nagyon kedveljük egymást mondhatom...)

  Egész nap ki sem moccantam a szobámból. Szényeltem magam és nem akartam ősszefutni Zaynnel. Fel s alá járkáltam a szobámban és erősen gondolkodtam rajta, vajon mit vegyek fel. Végül egy világos rozsaszín ruhát és egy fehérarany állarcot. A hajam behullámosítottam és kész voltam egy újabb szörnyű napra. Mármint estére, mivel amint elkészültem már meg is jött a taxim. Nem akartam a srácokkal menni.

  Beültem a kocsiba és lediktáltam a kezembe fogott cetlin szereplő címet. Csak egy telefont és egy szájfényt raktam a táskámba. Az állarc a kezemben volt, a nyolc centis sarkaimban könnyedén kiszálltam majd megközelítettem a bejáratot. Lépteim közepette, felvettem az állarcot.

  Még jó hogy itt nem voltak olyan béna kis "beordítom a nevét az embereknek, had nézzenek hülyének" emberkék. Így hát csak simán bementem, de közben felmutattam a meghívóm a portásnak. Aztán belépve a nagy terembe, hirtelen egy ezer wattos lápa világította szemembe. Grimaszoltam egyet, majd lelépkedtem a lépcsőn. Ne kellett sokáig társaságot keresnem, ugyanis eléggé hamar felkértek táncikálni.

  Nem kevés ideig tartott, amíg a szememmel megtaláltam Harryt meg a srácokat. Csak Zayn nem volt ott. Mármint nem kóricált ki a haja a maszk mögül. Aztán a partnerem és mellém lépett egy valami emberke, aki lekért engem. Felnéztem az arcára és egyből megismertem. Zaynnel keringőzgettem.

- Annyira ismerős a hangod...de nem tudom ki lehetsz- mondta, miután már egy ideje keringtünk a táncparketten és közben beszélgettünk a származásunkról meg minden.
- Én tudom ki vagy. Elárult a haja mr. Malik- mondtam hivatolsan, közben egy halvány mosoly terült el az arcomon.
- Ez igazságtalan- sóhajtott.
- Az- bólintottam.
- Iszunk valamit?
- Vodkát- bólintottam.
- Egy ilyen törékeny kislány egy olyan erős italt?- csodálkozott.
- Alig egy évvel vagyok fiatalabb nállad- nevettem halkan, miközben a pultnál vártunk az italra.
- Ez is ismerős valahonnan. Mármint a nevetés...csak ő hangosabban csinálja- sóhajtott.
- Milyen a lány?- kérdeztem kíváncsian. Hát eléggé érdekel hogy mi a véleménye rólam. Mármint az egy dolog hogy megfektetett meg minden, de most így pillanatnyilag amíg én most nagyon utálom, gondolom ő csak valami kis ribinek tart.
- Kissé bunkó...de fantasztikus. Nincs hozzá fogható. Ő olyan tökéletes- mosolygott.
- Tényleg?- kérdeztem kissé háborodottan, mire felhúzta a szemöldökét- vagyis...tényleg?- kérdeztem kissé halkabban.
- Ne haragudj...haza kell mennem- pattant fel, majd felrohanva a lépcsőn, kiment a bejárati ajtón.

  Tökéletesnek talál? Észbe kapva mentem kifele a bejáraton. Bele sem gondoltam mi lesz ha rájön hogy elmondta mi a véleménye rólam. Mindegy. Nekem vicces volt ez az este. Már ahogy. Hívtam egy taxit, majd beszálltam. Amikor ketett a ház előtt szembesültem vele, hogy Zayn már otthon volt.

  Tisztában voltam vele, hogy nem állíthatok be a házba az ilyen esküvői ruha szerű cuccomban. Biztos vagyok benne hogy felismerne. Nem egyszer vizsgálta meg a dekoltázsom.

  Így hát be kellett másznom valahogy az ablakomon. Csak annyi volt a bökkenő, hogy a másodikon van. Valahogy feltornáztam magam valami eresz szerű cuccon és megkapaszkodva a párkányon, bemásztam az ablakon.

  Mire felértem, teljesen összekoszoltam a ruhám. Gyorsan átvedlettem egy bugyiba meg egy bő pólóba és valamit kezdtem a hajammal is hogy úgy tűnjön mintha most keltem volna ki az ágyból.

  Leérve a konyhába, találkoztam Zayn drágával. Megvető pillantásokkal jutalmaztam és bevetődtem a hűtőbe, valami kajáért. Mire felegyenesedtem, két erős kar fonódott a derekam köré. Lerángattam magamról a kezeit, mire csak még erősebben szorított.

így utólag még írnám, hogy kezdtem egy új blogot az egyik barátnőmmel, és jó lenne ha benéznétek ide, mert kint van a prologus. ha tetszik valakinek, megköszönnénk ha írnátok megjegyzést vagy ilyesmi:)

http://rememberorphangirl.blogspot.hu/

†Part6.

szisztok angyalkák:) nagyon köszönöm a megjegyzéseket.iratkozzatok fel rendszeres olvasónak, kitetten oda balra.van bloglovinon is link bigyója az oldalnak.igaz nekem nincs bloglovinom de hátha valaki onnan akarja olvasni.ennyi lenne a szent szöveg

 

xoxo:Boo

"- Ne. Nyúlj. Hozzám- szótagoltam."

  Nos igen. A pillanat ereje nem volt olyan gyenge. Sean le volt köpve, nekem meg Zayn ismét egy csodál liládzó foltot varázsolt a karomra. És e kell vallani az sem volt jó döntés, hogy Zaynnek lekevertem egy nagy pofont. Jobb reakciót el sem várhattam volna magamtól, és a legjobb az, hogy ő sem vigyázott a kezével. Nagyjából csak annyi lenne, hogy kirángatott az ajtón, és belegyömöszölve a falba, lesmárolt.

- Állj le Zayn!- vertem...dákón.

- Azt a...- görnyedt össze.

- Mélyebbre már nem is süllyedhetsz- ráztam a fejem, majd elhaladtam mellette, de ismét elkapta a kezem.

- Ne hagyj itt- nyöszörgött.

- Tessék?- nevettem el magam.

- Szükségem van...rád- nézett fel rám fájdalmasan. Jó nagyot üthettem. Főleg hogy már meg is hibbant.

- Nem, nincs- sóhajtottam.

- Szórakozol?- egyenesedett fel.

- Nem. Komolyan. Nincs szükségünk egymásra!- rántottam ki a kezem az övéi közül.

- De. Nem azért veszekszünk folyton- mosolygott.

- Be se fejezd!- tettem ki a kezem.

- Legyünk barátok- sóhajtott.

- Mi barátok?- csodálkoztam.

- Lényszíves- bólintott.

- Nem hiszek a barátságunkban.
- De én igen- sóhajtott.
- Ne köpködd a legjobb barátom és ne dugdosd le a nyelved a torkomon!- mutogattam.
- Köszönöm- ölelt meg.
- Hát...ez fura lesz- ütögettem a hátát.
- Meg lehet szokni- távolodott el.
- Miért akarsz ennyire a barátom lenni?- húztam fel a szemöldököm.
- Nem érdekes- legyintett.
- De. Mondd el!- néztem kíváncsin.
- Öööö semmi- vont vállat, majd sarkon fordulva elsietett.

így történt, hogy Zaynnel barátok lettünk. És természetesen semmi sem úgy történt, ahogyan azt szerettük volna...

  A Zaynnel való barátságunk eleje...nem ment éppen zökkenő mentesen. Az első két héten konrétan egymáshoz sem szóltunk. Aztán kis idővel komolyan beszélgetni kezdtünk néhány dologról. Csak egy hónap kellett hozzá, hogy folyamatosan össze legyünk nőve. Mindenhova együtt mentünk, mindent együtt csináltunk és ha az egyikünknek valami baja volt akkor a másik megvigasztalta  Zayn átvette Sean szerepét. Ő lett a legjobb barátom. Mindenkinél fontosabb volt számomra.

  Végül az is Kiderült hogy a srácok furcsa viselkedése annak volt köszönhető, hogy Állarcos bálra fogunk menni. Meghívott a rádió a hülye báljára. A srácok, azért kedveskedtek, hogy azzal menjek el aki a legkedvesebb volt. Bár amikor megkérdezte a menedzser, hogy melyikükkel akaorok menni, rávágtam legjobb barátom, Zayn nevét.

  Na igen főleg neki voltak problémái. Amíg én az ölében csücsülve zokogtam, Ő bevonult a szobájába, és a párnájába fúrva a fejét morog. Pont mint most. Berontottam a szobájába és Őt megpillantva oda mentem az ágyhoz.

- Mi...a baj?- bújtam hozzá.

- Hiányzik- mondta rekedt hangon.

- Ki?- értetlenkedtem.

- Az hogy veszekszünk- sóhajtott.

- Hogy-hogy?- csodálkoztam.

- Akkor még volt kit utálnom...és okkal tettem. Most meg szeretlek és nem tudom hogy miért- húzta a száját.

- Hát azt én sem- sütöttem le a szemem. Belül ezerrel vigyorogtam. Most először mondta ki hogy szeret. Még akkor is ha nem úgy értette, ahogy nekem az kéne.

  Jó lenne ha ő is azt érezné, amit én iránta. Mert akkor talán minden jó lenne és sosem búslakodnánk. Mármint akkor talán tényleg jó lenne és nem az lenne a dolog vége, mint pár éve. Amikor megtettük azt amit nem kellett volna és a végén elveszítettük a legjobb barátunkat. Egymást. Deja Vu...legalább is kissé olyan. Egymást néztük mosolyogva de közben a szobán néma csend ült. Volt már hogy ez így volt. Szép lassan lenyugszunk attól hogy egymást bámuljuk. Furcsa, de beválik.

- Ne haragudj- motyogta.

- Mégis miért?- csodálkoztam.

- Mert most mindent tönkreteszek- húzott óvatosan magához. Nem is tudtam mi történik. Nem igazán volt a helyén az agyam. A látásomat blokkolta az a sok rózsaszín felhő, meg a vattacukorvilág, ami biztosít benne hogy Zayn nem volt nekem közömbös már akkor sem.

  Azon kaptam magam hogy ajkai erősen az enyémekhez nyomják magukat. Nyelve utat kért a számba, amit nem volt nehéz megszereznie. Éreztem ahogy meggyötört arca lassan ellazul és átadja magát a gondolatnak hogy éppen valakivel csókolózik. Legalábbis én ennyire készültem. Akkor tudtam meg hogy több fog történni köztünk, amikor levette a felsőm, ami alatt a késői órák miatt nem volt semmi.

  Sőt...lassan már ruha sem volt rajtunk. Nem tudom mi ütött akkor belém, hiszen sejtettem hogy megint ott hagy ahogyan két éve. Csaknem akartam beismerni. Bemeséltem magamnak hogy tényleg szeret engem és nem változik meg semmi sem ez után az este után. Azt csak hittem.

  

†Part5.

sziasztok^^kész lettem a résszel.ismételten köszönöm a megjegyzéseket, nagyon sokat jelentenek.tudom hogy ez a rész nem lesz olyan jó, de kell egy olyan is ahol nem történik annyi új dolog.

írjatok sokan megjegyzést!

 

xoxo:Boo

"- Oké. Olyanokat tudsz hogy mi a kedvenc színem, vagy hogy hány testvérem van meg ilyesmi. De Jade...ezen kívül mit tudsz te rólam?- húzta fel a szemöldökét."

- Olyan dolgokat tudok, ami fontos egy lánynak- vontam vállat mosolyogva.
- Mint például?- kérdezte.
- Tudom miért szakítottál Perrievel, tudom...hogy miért vagy velem bunkó- ültem hozzá közelebb és a lábaim az ölembe húztam.
- Miért?
- Mert már nem szerettétek egymást és...- magyaráztam, de befogta a számat a kezemmel.
- Abbahagytad a rémálmaim felidézését?- sóhajtott, mire belemotyogtam a kezébe egy "ühüm"-t- mármint miért vagyok bunkó?
- Mert belezúgtál valakibe, és mivel én vagyok itt egyedüli lány rajtam töltöd ki a bunkóssági viharodat- mondtam ki egy szuszra.
- Csak is- forgatta a szemeit.
- Semmi baj Zaynci- ölelgettem meg.
- Miért is lenne igazad?- csodálkozott.
- Ez volt az egyetlen logikus ok- vontam vállat.
- Van benne igazság- sóhajtott.
- Melyik?- váltottam át kislányos stílusra.
- Belezúgtam valakibe- temette arcát a kezébe.
- Én profi- tapsoltam kettőt, majd kinyitottam a bejárati ajtót, ugyanis csengettek.

  Elállt a lélegzetem, nem tudtam mit mondani, majdnem elájultam. Köpni nyelni nem tudtam, olyan erős volt a meglepettségem. Hátra vágódtam volna, ha Zayn nem kap el. Furán kezdte méregetni a személyt és várta hogy valaki megszólaljon. Végül nem én lettem az a valaki. Sem Zayn.

- Sziasztok- mosolygott bájosan.

- Helo-biccentett Zayn, majd a fülemhez hajolt- ki ez?

- Sean- nyögtem ki.

- És ki Sean?

- Izé...ja igen. Sean a...-gondolkoztam el- a barátom.

- Azt látom- nézett furán.

- Nem szeret társaságban csókolózni- magyaráztam.

- Ne zavartassátok magatokat- nézett keresztbe font karral.

- Hát jó- vont vállat Sean, majd felkapva engem becipelt a házba.

  A legközelebbi falfelületet megtalálva, neki nyomott majd vadul lesmárolt. Zayn csak nyitott szájjal, kikerekedett szemmel bámult minket. És eléggé zavaró volt. Sőt. Nagyon irritáló és idegesítő volt. Mintha meghallotta volna a gondolataim, elment onnan.

  Sean halkan kuncogva lepakolt, majd megölelt. Felmentünk a szobámba, s miközben pakolta ki a két napra elegendő cuccait, mesélt hogy milyen Ausztria. Tudni kell, hogy ő Ausztriában lakik. És a legjobb barátunk. Mi nem is járunk. Csak szeretjük azokat csesztetni ezzel, akikről tudjuk hogy rosszul esik nekik.

- Van egy csaj. Aki eladta a lelkét egy mellműtétért. Meg kell mondanom...megérte- bólogatott vigyorogva.

- Tehetek még egy jelet a "Sean egy éjszakás kalandjai" naplóba?- húztam fel a szemöldököm.

- Mármint a "Sean profi és megfektetett egy nagy csöcsű csajt" naplóba- helyesbített.

- Mekkora neki, hogy így nevezed?- nevettem fel.

- Nyugi, még műtéttel is kisebb mint a tied- nevetett rázva a fejét.

- Kösz. Szerintem is helyesek- bambultam a melleimre.

- Szerintem is- tapizta le azokat.

- Hé öcsi!- pöcköltem fejbe.

- Na mikor akarod elmondani neki hogy csak kamu a járás?- nevetett.

- Hát el sem kell mondania- tört be az ajtón Harry, meg Niall, Louis, Liam és Zayn. Tehát mindenki.

- Hát vicces volt- pacsiztunk össze Seannel.

- Kinek?- ordított rám Zayn.

- Hát...nekünk- vigyorogtam.

- Kurvára nem vagytok viccesek ribancok!- ordított.

- Nyugodj le haver...ez ijesztő- veregette a vállát Niall.

- Ez most komolyan le ribancozott? Téged? Had verjem le!- indult meg Sean.

- Nyugi szerelmem semmi baj- öleltem meg.

- Nem kell már megjátszani- rázta a fejét Harry.

- De én mindig így hívom. Ugye cica?- ugrottam Sean hátára.

- Ne merd így hívni. Mert ezzel az ujjammal- mutatta fel Sean a kisujját- kitekerem azt a buzi nyakadat- fenyítette Zaynt.

- Hülye vagy öcsém? Kibaszom az agyad az ablakon- köpte le. Szó szerint.

- Zayn állj már le!- ordítottam.

- Ne ordíts cica!- kiabált vissza Zayn.

- Fogd be Zayn! Idejön a legjobb barátom Ausztriából, te meg így leköpöd. Te bunkó- ordítottam.

- Jade...- kapta el a karom.

- Ne. Nyúlj. Hozzám- szótagoltam

†Part4.

sziasztok hát már ma kész lettem a résszel.akkor megint leirom a biztonság kedvéért, hogy az is irhat megjegyzést, aki nincs regisztrálva.amúgy köszönöm az előzőhöz jött 3 megjegyzést (ennyémmel+a díjjal együtt 8) remélem tetszeni fog ez a rész is nektek :)

" Zaynre pillantottam, aki pont engem nézett. Amikor megbizonyosodott róla, hogy őt nézem elmosolyodott. Olykor annyira kíváncsi vagyok arra, hogy mit gondol abban a pillanatban. Na ilyet is ritkán mondok, de érdekel mi futott át abban a pillanatban Malik mogyorónyi agyában. Főleg hogy rám mosolygott.... még ijesztő is volt.  "

  Megráztam a fejem jelezve, hogy nem tudom mit akar ezzel a mosolygósdival. Feltartotta az ujját "egy pillanat" stílusban. És...írt egy üzenetet nekem? Rezgett a zsebem, így hát meg kellett nézni ki írt. Nem tévedtem, ő volt az:

"Csak szeretlek...idegesíteni!"

  Megforgattam a szemem, majd tovább társalogtam a Lis-el. Néha meglepődtem a srácok válaszain. Nem hittem volna, hogy ennyire komolyan fognak venni néhány kérdést. Kicsit még idegesített is hogy néha rám sandítottak és úgy viselkedtek mintha a válaszok rólam szóltak volna. Pedig nem így volt. Lisa néha oldalba bökött és idegesítően vigyorogni kezdett.

  Az adás után, elmentünk kajálni a Nando's-ba. Jó kis "étterem" mit ne mondjak. Belépve, megcsapott a több száz sikítozó tinédzser hangja. A srácok azonnal feltették a napszemüvegeket és a kapucnikat. Helyet foglaltak az egyik asztalnál, én meg leadtam a rendelést a pincérnek. Persze hogy nekem kellett...az itt dolgozó pultos lányok, nagy rajongóik a srácoknak. Azért jönnek dolgozni ide, hogy találkozhassanak velük. A hangjuk alapján, simán felismerik őket.

  Tudtam hogy ki mit fog kérni. Hiszen mindig én rendelem meg nekik a kaját. Valamiért nem képesek kockáztatni, hogy valaki meghallja: hé te nem Harry/Liam/Louis/Niall/Zayn vagy?! Szinte már törzsvendég vagyok, itt. A kiszolgáló mindig megjegyzi "mennyit eszel, pedig annyira vékony vagy." Lepakoltam a kaját a srácok elé, majd helyet foglaltam mellettük. Furán méregették a nagy lánytömeget. Legalább már tudják, milyen fura látvány ez kívülről. Mások szempontjából.

  Niall kérte a legtöbb kaját. Rend szerint. Ő is olyan mint én. Legalábbis a pultos csajszi szerint. Rengeteget eszik, de nem hízik el. Én nem eszem valami sokat...sőt a lehető legkevesebbet eszem. Nem azért mert fogyókúrázom, vagy valami, hanem mert nem nagyon fér belém kaja. Ott birizgáltam magam előtt a kaját, és bambultam kifele a fejemből. Nagyokat sóhajtgatva bámultam a sült krumplimat. Néha magamba erőszakoltam egy csíkot, de még az is nehezemre esett.

  Kész megkönnyebbülés volt otthon belépni az ajtón. Nem tudtam mi éppenséggel a bajom. Csak annyit tudtam, hogy ma óta van. Intettem a srácoknak, jelezve hogy elteszem magam holnapra. Lezuhanyoztam, elintéztem a szokásos esti tevékenységeimet, majd bevetettem magam az olyannyira szeretett ágyamba.

***

  Pár nappal az interjú után, valahogy a srácok nagyon furán viselkedtek. Harry folyton ölelgetett és mindenhova követett, Niall el akart vinni moziba vagy vásárolni, Liam egész nap a konyhában volt, hogy sütit meg egyéb kaját csináljon nekem, Louis...meg csak Louis volt. Folyamatosan, megállás nélkül vicceket, meg hülye történeteket mesélgetett. Zaynnel ebben a három napban egyáltalán nem veszekedtünk. Sőt...még nem is beszéltünk. Fura volt hogy ennyire kerül. De nem is nagyon érdekelt...egy ideig.

- Mi bajod Malik?- huppantam az ölébe a kanapén.

- Van még hely a kanapén. Meg van egy fotelünk is- mondta mogorván.

- Hát jó- sóhajtottam, majd felálltam és mentem volna fel a lépcsőn, ha Zayn nem kapja el a karom és nem ránt vissza az ölébe.

- Mi bajom lenne?- húzta fel a szemöldökét.

- Nem is tudom...fura vagy- ültem ki az öléből és inkább a lábam pakoltam az ölébe.

- Megszokhattad volna- sóhajtott.

- De nem. Most tök komolyan- ültem fel. Eléggé feltűnően kémlelte a dekoltázsom- túl kedves voltál ebben a pár napban...vagyis nem voltál bunkó.

- Nincs semmi- vont vállat.

- Ne már. Ismerlek annyira hogy tudjam...

- Jade te egyáltalán nem ismersz engem- röhögött kínosan.

- Azt te csak hiszed- jelentettem ki.

- Oké. Olyanokat tudsz hogy mi a kedvenc színem, vagy hogy hány testvérem van meg ilyesmi. De Jade...ezen kívül mit tudsz te rólam?- húzta fel a szemöldökét.

†Díj1.

Ezt a díjat köszönöm szépen: Dusy Tinnapati-nak!

szabályok:
 írj magadról 11 dolgot
válaszolj 11 kérdésre
tegyél fel 11 kérdést

küld tovább embereknek.(11-nek de úgyse küldöm el annyinak)

11 dolog magamról

15 éves vagyok

szeretem a misztikus filmeket/könyveket

a kötelező olvasmányokat mindig az utolsó héten olvasom el

szeretem a fagyit meg a shaket

nem tudom mi akarok lenni ha nagy leszek

barna a szemem meg a hajam is

ha tehetném, picit vékonyabb lennék

van egy testvérem, de eredetileg 3 lett volna

a legjobb barátnőm érzelmileg ingadozó, mert válnak a szülei

fél év alatt betörtem a mobilom képernyőjét

kiskoromban levágtam a bátyám haját, mert gyakoroltam a fodrászkodást

11 válaszom:

Kedvenc filmed?

LOL

Milyen színű a hajad/szemed?

barna mindkettő

Mikor voltál először külföldön és hol?

öt éves volnam, németországban egy ks farmon nyaraltunk

Kedvenc állatod?

kutyus

Mi a véleményed JB-ről?

csak a Titanic c. számát szeretem...amúgy nem nagyon ismerem

Szereted anyukádat/apukádat?

anyut szeretem, aput nem ismerem.

Hányadikos vagy?

most leszek 10.

Milyen sminket használsz?

szempillaspirál, rúzs, szemtus

Tetszik most valaki?

nem.

Hány blogot olvasol?

3-at.

Kedvenc gif-ed?

11 kérdésem:

hány éves vagy?

milyen témájú blogot olvasol?

milyen telefond van?

ha befestenéd a hajad, milyen színű lenne?

van legjobb barátnőd/barátod?

hol laksz (város)?

miért döntöttél úgy hogy blogot fogsz írni?

van tattood/piercinged?

mikor csókolóztál először?

mi az első számú álmod?

szoktad kritizálni magad?

Akiknek küldöm:

Bo-> http://bo-beneathyourebeautiful.blogspot.hu/2013/08/tizennyolcadik-fejezet.html 

Fly-> http://triumph-diadal-jb.blogspot.hu/2013/07/7-home.html

Anna Gray-> 

http://oneluckygirlstory.blogspot.hu/2013/08/5fejezet-tancolas-es-beszelgetes.html

†Part3.

meghoztam a 3 részt. nagyon köszönöm a kommenteket.remélem ehhez a részhez is fogtok írni nekem.mostantól az is írhat aki NÉVTELENnek akarja magát mutatni/nincs regisztrálva.ennyi lenne

xoxo:boo

" - Na akkor csókkirály mesélj. Én téptem le a szádat, vagy nem kell felpofoznom magam?- húztam fel a szemöldököm a plafonig. Ekkor már a szobájában voltunk. "

- Durvák a fogaid- vigyorgott pimaszul.
- Jézusom...csak egy csók volt oké?- húztam fel a szemöldököm.
- Csak egy csók. Miért nézed, ennyire tetszik?

- El sem hiszem hogy ezt még élvezed is- ráztam a fejem hitetlenül. Persze. Élvezi hogy van még egy dolog amivel szívathat. És ez pont szem előtt van.
- Szokj hozzá cica- kacsintott.
- Menj a picsába!- dörrentem rá, majd az ajtó felé indultam. Kimentem volna rajta, de be volt zárva- ugye csak szívatsz?
- He?- húzta fel a szemöldökét.
- Bezártad ezt a kibaszott ajtót?- ordítottam.
- Nem- nyomogatta a kilincset, de az nem kattant. Életünk első közös programja lesz, hogy megfojtsuk azt aki bezárta.

  Nem volt valami kellemes a délelőtt. Egész végig be voltunk zárva. Először halkan döglődtünk, de a végére már azon is összevesztünk hogy zümmög a méhecske. Simán az agyamra tudott menni ez alatt a két óra alatt. Szerintem tőlünk zengett az egész ház. Nem törekszünk a csöndre. Ne tudom miért nem panaszkodtak még a szomszédok...

  Végül Niall drágának megesett rajtunk a szíve és sunyiban kinyitotta az ajtót. Egyből letámadtuk "most véged!" mondatokkal, mire megszeppenten beköpte Lisat és Harryt. Nekik tökéletesen megegyezik a gondolkodási módjuk. Mintha valami ikertelepátia szerű cucc lenne köztük. Mindig nekik van ilyesmi hülye ötletük.

  De amúgy nem nagyon illenek össze. Nem is szabadna ilyet mondanom, hiszen Lisanak van barátja. Ők viszont nagyon aranyosak együtt. Imádni valóak. Szó szerint kiegészítik egymást, a szó szoros értelmében. És tökéletes ellentétek, de sosem veszekszenek. És a lényeg, hogy tényleg szerelmesek egymásba. Ismerem Lisat és sose váltaná le a barátját Harryre. Ha teheti, áradozik róla és aranyosan mosolyog, amint meglátja a srácot. De gondolom ez mindenkinél így van...

- Te normális vagy? És te se vigyorogj Harry mert letépem a pofádat!- ordítottam idegesen.
- Mármint a száddal? Mint Zayn száját?- kérdezte pimaszul, mire a hátára ugrottam és barackot nyomtam a fejére. Vagyis dörzsölni kezdtem a fejbőrét. Hátha nem tudja valaki mi az.
- Ne! Jó leszek esküszöm, csak hagyd abba- sipítozta.
- Megérdemled göndörke- röhögtem.
- Gyere Lis. Intézzük el kulturáltan- intett Zayn az említettnek. Ez azt szokta jelenteni, hogy jól belevágja a medencébe és amint kimászik, újra bedobja. Ezt eljátsszák tízszer. A srácok akkor élvezik leginkább, amikor Lisa fehérben van. Akkor átlátszik.

  Mivel hallottunk egy hangos sikítást (ami egyértelműen Lis szájából jött) tudtuk hogy már ő is megkapta a büntetését. Nyomtam Harry fejére egy nagy cuppanós puszit, mire elégedetten ledobott a hátáról és ölelgetni kezdett. Viszonylag hamar túl szokott lépni a büntetésein.

  Harry az a tipikus ember, akit imádsz ölelgetni, de nem tudod komolyan venni magát a személyt. Mert annyira hülye a gyerek és szinte mindenből hülyeséget művel. Mindig bajba kever mindenkit és nem is szokta bánni a dolgokat. Volt már egy pár éjszaki kalandja, aminek mindig megvan a hatása. Például a lány reggelit csinálgat a konyhában, vagy éppenséggel este visszajön egy bőröndnyi ruhával, hogy ő bizony ideköltözik a pasijához.

  Ez az egyetlen dolog amin együtt szoktunk nevetni Zaynnel. Mi szoktuk elintézni az ilyen dolgokat. Én szoktam lenni Harry csaja és Zayn a legjobb haverja, aki bizonygatja hogy Harry nagyon be volt rúgva és hogy mennyire szeret engem. Igazán hitelesek szoktunk lenni. Olyannyira hogy a lányok nem szoktak sírva elrohanni és nem fenyegetik meg Harryt hogy feljelenti megerőszakolás vádjával. Mosolyogva és Zaynnel flörtölgetve mennek el. És ezt ma is meg kellett tennünk.

- Szóval te lennél a barátnője? Miért nem vele voltál a bulin? Hanem vele- mutatott a csaj Zaynre.
- Én is eléggé be voltam rúgva. Amúgy rühellem ezt a srácot, szóval igen Harry a barátom. Sajnálom a dolgot- mosolyogtam erőltetetten.
- Izé...én is sajnálom. Ne haragudj Jade- húzta a száját, majd Zaynre pillantott- Harrynek megvan a számom. Hívj fel- kacsintott, majd sarkon fordult és maga után rángatva a táskáját elment.
- Hívd fel- paskoltam meg Zayn vállát, továbbra is a lány után meredve.
- Hülye lennék. Még a végén megkéri a kezem és megszervezi az esküvőt is- mondta rám nézve.
- Hát izé...de jó a segge nem?- vigyorogtam.
- A fel nem tett kérdésre válaszolok: igen, jobb a segged- veregette meg a vállam, majd ott hagyott.

  Vállat vonva becsaptam az ajtót, majd felmentem Lisa szobájába hogy beszélgessünk, mi történt velük Amerikában. Mindig találnak valami új és izgalmas elfoglaltságot a különböző helyeken. Igazi nagy sportolók.

***

  Délután valami interjúra kellett menniük a srácoknak. Micsoda meglepetés hogy engem is elrángattak oda. Pedig most tényleg semmi kedvem nem volt szerepelni abban a rádióban. Mert azok a hülye műsorvezetők, mindig rákérdeznek hogy "na és kinek a barátnője a bájos hölgy?" És most sem volt ez másképp.

  Ezúttal Niall hárította a dolgot, én meg hátradőlve a székecskémben, beszélgettem Lisaval. Azt mondta nagyon hiányzott neki az hogy itt legyen. Mármint a srácok hülyülése meg minden. Így belegondolva nekem is hiányozna ha elmennék hosszabb időre. Abba is belegondoltam, hogy igazából még nem is láttam Lisa barátját. A nevét sem tudom...

  Zaynre pillantottam, aki pont engem nézett. Amikor megbizonyosodott róla, hogy őt nézem elmosolyodott. Olykor annyira kíváncsi vagyok arra, hogy mit gondol abban a pillanatban. Na ilyet is ritkán mondok, de érdekel mi futott át abban a pillanatban Malik mogyorónyi agyában. Főleg hogy rám mosolygott.... még ijesztő is volt.

†Part2.

sziasztok drága olvasók.jaj nem is tudjátok mennyire örültem annak, hogy jött 2 megjegyzés.lehet hogy nektek nem olyan nagy mennyiség, de nekem nagyon sokat jelentett.remélem majd ez a rész is tetszik és írtok nekem:) ha tetszik a történet, iratkozz fel rendszeres olvasónak.

" - Kösz...vagy mi- motyogtam. Beleléptem a magassarkúmba, és éreztem hogy máris növök tíz centit. Magas sem vagyok...megfordulva, Zayn még mindig ott állt. Annyira közel volt, hogy az orrunk szinte összeért. Kissé zavarba ejtő volt. "

  Emelte a kezét, hogy megsimogassa az arcom, de egy kitérő mozdulatot téve hátráltam pár lépést. Kikerekedett szemmel néztem rá. Kissé zavarban volt. Sarkon fordult, majd eltűnt a szobámból. Fel sem fogtam mit akart most éppen. Remélem tisztában van vele, hogy köztünk most sincs és már nem is lesz semmi. És azt is remélem, tudja, hogy engem nem "dughat meg" csak úgy. Vagyis soha.

  Idegesen kimentem én is az ajtón és a nappalin keresztül mentem a kocsihoz. De jó hogy nem gyalog kell elmenni addig. Kissé ellustultam. Azt hiszem. Kinyitva az ajtót, benéztem a kocsiba és láttam Harryt, Lout, Niallt, Liamet és Zaynt. Vagyis mind az öt jómadarat. Bepréseltem a seggem Harry és Louis közé, majd keresztbe tett lábbal vártam hogy odaérjünk. Imádom Larryéket de Istenem hogy lehet valaki ennyire perverz.

  Mikor leparkolt a kocsi, megkönnyebbültem pattantam ki a kocsiból. Véletlenül visszazuhantam és Zayn ölébe érkeztem, de nem nagyon törődtem vele. Mindennapos dolog hogy belecsüccsensz a lakótársad ölébe nem-de? Persze ha Zayn meg Harry lenne olyan érett mint én és szó nélkül hagynák a dolgot...semmi ilyesmi.

- Nyugi, jó a segged de nem kell megmutatni a farkamnak- vágott egy nagyot a seggemre. Zayn. Megölöm ezt a gyereket esküszöm!
- Ha még egyszer hozzámersz érni...- fenyegettem elkapva a kezét.
- Mi lesz?- húzta fel a szemöldökét.
- Kinyírlak!- jelentette ki.
- Oké- vont vállat. Belemarkolt egyet a seggembe, majd vigyorogva elment mellettem.

  Annyira még emlékeztem, hogy ittam egy üveg vodkát Harryvel. Aztán táncolgattam emberkékkel akik nem tudom kik voltak. Nem vagyok az a fajta lány, aki engedi hogy fogdossák. Mármint ha józan. De én nem voltam az, szóval engedtem. Néha még teljesen elázva is emlékszem arra hogy mit csináltam előtte lévő napon.

  Kissé bizonytalanul indultam meg egy sarok felé, hogy a földnek tudjak dőlni. Aztán agy nélkül, megláttam Zaynt. Talpig ázva álldogált a bár mellett. Megindultam felé és szinte a nyakába estem, annyira elszédültem. Nem voltam magamnál, a drága vodka meg azt követő italok miatt. Ezután hatalmas képszakadás történt és nem emlékeztem semmire.

***

  Reggel fáradtan keltem fel. Nem is csodálkozom rajta, hiszen a földig részegítettem magam. A saját szobámban keltem elterülve az ágyamon. Ruha az nem volt rajtam, de az hogy senki sem feküdt mellettem, bebiztosított róla, hogy este nem tettem semmi nagyon rossz dolgot. Legalábbis reménykedtem benne.

  Felvettem valami otthoni cuccot, rendbe raktam a fejem amennyire lehetett, majd lementem a földszintre. A srácok ott ücsörögtek és kortyolgatták a kávéjukat. Amint betoppantam, mindenki engem kezdett fürkészni. Volt egy olyan érzésem, hogy ők tovább maradtak józanok és emlékeznek valami rossz dologra amit én  tettem.

  Leginkább az aggasztott, ahogyan Zayn nézett. És ha jól láttam tiszta seb volt a...szája. Biztos megverték vagy valami. Helyet foglaltam az egyik széken és zabálni kezdtem az elém helyezett palacsintát. Ja igen. Lisa, a barátnőm hazajött a barátjával Amerikából. Rend szerint ő főz ránk. Mert mi többiek nem bánunk valami jól a tűzhellyel.

- Hallom tegnap buliztatok- vigyorgott rám Lisa.

- Cirka fél órát buliztam...már amennyire emlékszem- mondtam rekedt, fáradt hangon.

- Hát lemaradtál pár dologról- morogta Harry.

- Mit műveltem Styles?- néztem rá szúrósan. Ettől mindig megijed.

- Hallottad Tomlinsn? Mit művelt?- rikkantotta, majd elrohant.

- Izé...Horan?- terelte Lou.

- Gyerünk Payne!- bökte oldalba Niall, Liamet.

- Nyálcsere volt...valakivel- húzta a száját.

- Nem vészes- vontam vállat.

- Zaynnel- nyögte ki, mire félrenyeltem. Ott köhögtem, majdnem megfulladtam, mire sikerült levegőhöz jutnom.

- Na akkor én most fél óráig mosni fogom a fogam...meg a szám- álltam fel a székről, majd elrohantam a fürdőbe. Tényleg azt terveztem hogy alaposan kimosom a számat...

  Az hogy Zaynnel smároltam, felér nekem egy olyan hírrel, hogy meghalt valaki aki fontos nekem. Tudom hogy be voltam csiccsentve, de ilyet még így se néztem ki magamból részegen. Pont azzal akit legjobban utálok? Komolyan Jade?

  Szinte egy egész fogkrémet elhasználtam. És tényleg képes voltam fél órán keresztül mosni a fogam. Meg úgy az egész fejem. Aztán bevillant egy olyan, hogy Zaynnek sebes a szája. Nem hinném hogy ilyen nagyon vad vagyok részegen...hát ki kellett deríteni. De nem volt valami kedves kedvem.

  Nagy lendülettel siettem le a lépcsőn és szinte leestem, de inkább átugrottam az utolsó öt lépcsőt és törtem el a bokán, mint hogy valahol máshol sérüljek. A drágaság még mindig ott tömte a pofáját a konyhában, így nem volt valami nagy kihívás megtalálni. Megragadtam a kezét és rángatni kezdtem az emeletre.

- Na akkor csókkirály mesélj. Én téptem le a szádat, vagy nem kell felpofoznom magam?- húztam fel a szemöldököm a plafonig. Ekkor már a szobájában voltunk.

†Part1.

sziasztok.új blogger vagyok.ez az első blogom és remélem hogy majd fogja valaki olvasni.nagyon hálás lennék ha kapnék néhány kommentet/megjegyzést.olvastam néhány blogot, de iilyen történetet még nem láttam, szóval ha valaki olvas ilyen blogot, előre szólok:

 nem tudok róla hogy van ilyen blog

xoxo: Boo

  Még jó hogy vannak a házban értelmes emberek. Akik a barátaim és segítenek ez ellen a fogyatékos ellen. Liam baktatott le a lépcsőn, ami egyenesen a konyhába vezet. Pont oda ahol mi voltunk. Hozzánk lépve, lefeszítette Zayn karmait a csuklómról és felküldött a szobánkba, hogy nézzünk mélyen magunkba. Jellemző rá az ilyen apai viselkedés.

  Olyan hangosan csaptam be magam után, hogy az ablak is beleremegett. Persze csak hogy egyesek is hallják, milyen ideges vagyok rájuk.  Tudtam hogy a srácok ma is el akarnak majd menni valahova, szóval kikészítettem az esti ruhát. Már így is délutánra végeztem a keresgéléssel. Egy egész napom el ment erre. És ma is egész nap itthon ücsörögtem. Meg készítettem egy lila kézlenyomatot a csuklómra, Zayn jóvoltából. Gratulálok Jade, törekedj a teljes életre.

  Korgott a gyomrom, annyira éhes voltam már. Hiszen egész nap nem ettem egy falatot sem. Lelépegettem a lépcsőn, majd be a konyhába. Kitúrtam a hűtőből egy jó nagy adagnyi salátát és helyet foglalva Niall mellett, zabálni kezdtem. Gondolom úgy ettem, mint egy malac. Csak ámult, hogyan fér belém ennyi kaja. Hát nem vagyok valami nagy evő, épp ezért eléggé vékony vagyok...

- Nem hittem volna hogy reggel arra fogok kelni, hogy ti itt veszekedtek...- mosolygott rám.

- Ja. Én is erre keltem- morogtam.

- El kéne kerülnöd ha nem tudtok nyugodtan elmenni egymás mellett- tanácsolta.

- Gondolkoztam már azon is, hogy esetleg izé...szóval elköltözöm- mondtam félénken.

- Ne! Ne merj itt hagyni ezzel a négy vadbarommal- mondta ijedten- próbáld meg elkerülni. Ha nem sikerül, akkor elköltözünk ketten- ajánlotta fel.

- Oké. De majd az új házunkban, nem én fogok bevásárolni- vontam vállat.

- Köszönöm- ölelt magához. Aztán, felpattan és összeborzolta a hajam, majd bevetődött a hűtőbe, újabb ételt keresve.

  A nappaliba belépve, Louis és Harry épp "párna csatáztak". Ez azt jelenti, hogy kiszedték a párna belét, és egymást dobálták vele. Mikor kifogyott az összes párna, fáradtan hátradőltek és szuszogtak. Kihasználva a pillanatot, leültem közéjük és bámulta a Jó barátok c. sorozatot.

  Kissé előre hajoltak, majd egy vigyor kíséretében bólintottak egyet. Ismertem ezt a nézésüket. Ilyenkor "szívatnak meg." Louis a kezét átvetette a vállamon és birizgálni kezdte a hajam. Harry pedig a combomra helyezte a kezét és azt simogatta. Kínzóan lassan. Eléggé zavarba hozott ez a dolog mindig amikor Harry és Louis unatkozik és engem piszkálnak. A jó öreg Harry Styles nem érte be ennyivel. Nem hittem a szememnek hogy egy másodperc alatt átnyomott egy pornó csatornára. Ami be volt állítva "kedvencnek".

  Hitetlenkedve meredtem Harryre, mire ő csak vállat vont és belemarkolt a combomba. Drága Louisom sem hagyott cserben, a vállam kezdte puszilgatni. Niall jött ki a konyha ajtón és vigyorogva pillantott ránk, majd inkább visszament a kajájához. Gondolom a tv-ben szereplő csaj nyögését hallotta. Nos ilyen lenne egy átlag nap Larryvel.

  Sosem szerettem nagyon hogy ezt csinálják. Általában öt perc múlva meguntam, pont mint most. Felálltam majd műmosollyal az arcomon fordultam a fiúkhoz és megveregettem a vállukat. Na ők meg azt nem szerették, amikor én álltam fel és ott hagytam őket.

- Vége a gyereknapnak- forgattam meg a szemeim.

- Naaa!- fejezték ki nem tetszésüket.

- Loui neked nincs barátnőd?- húztam fel a szemöldököm.

- De van. Jó nő- bólogatott vigyorogva.

- Megcsalsz?- sikított Harry nőt meggyalázó hangon.

- Dehogyis szivi! Hát te vagy a csajom- kacsintott Loui.

  Csak annyit hallottunk, hogy csapódik az ajtó és hangos dübörgés jön a lépcső felé. Gondolom valaki leesett rajta. Aztán egy lihegő, karját fájlaló, kócos Zayn jelent meg a helységben. Mögötte Niall és kínosan húzta a száját. Na mit csináltál Horan?!- kiabáltam magamban. Kissé lobbanékony természetem van...

  Felém lépkedett, én meg vészjóslón lépkedtem hátra fele. Eléggé rémisztő volt, ugyanis a szeme ezerrel tágult. Az arcomat fürkészve kapta el a karom, majd kicsivel közelebb húzott. Annyit jelent hogy fél méter volt köztünk. A csuklómat méregette és a rajta ékeskedő nagy lila foltot. Reménykedtem benne, tudja, hogy ezt ő művelte.

- Annyira sajnálom- motyogta, majd óvatosan megnyomta. Persze. Óvatosan.
- Au!- sikítottam fel- neked meg mi a franc bajod van? Már megint!
- Véletlen volt. Nem kell egyből ordítozni- mondta halál nyugodtan, továbbá is fogva a kezem. Csak most a szemembe nézett és látszott hogy szikrázik a gyűlölettől.
- Balfasz- vágtam oda.
- Ha már fasz, akkor jobb- vigyorgott a béna visszaszólásán.
- Izé...Jade két óra múlva indulunk- szólt közbe Niall. Micsoda mentés.

  Undorodva kihúztam a kezem Zayn-é közül, és megvető pillantásokat vetve rá, elhaladtam mellette. Felsiettem a szobámba és készülődni kezdtem az estére. Hajat mostam, ami körülbelül fél óráig tartott. Nagy hangsúlyt adok a hajamnak, ugyanis hosszú és nem kevés ideig növesztettem és nagy szenvedés volt megvárni amíg lenő róla a festék. Kamasz voltam...

  A sminkem, mint mindig egyszerű, de nagyszerű volt. Szempillaspirál és szemtus. Meg a számra egy vörös rúzst. Olyan smink, amit bárki hordana egy buliban. Aztán egy kevés púdert vittem fel az arcomra, hogy ne legyen fényes az orrom és a homlokom. Így átgondolva eléggé sok sminket használtam. De nincs rajtam 1 kg smink vagy ilyesmi.

  A kis koktél ruhámmal küszködtem egy kicsit. Nem azért mert híztam vagy valami, csak kissé többet futottam mostanában és nagyobb lett a seggem. Vagyis kerekebb. És kissé problémásabb volt felhúzni a fenekemre a ruhát. Kisebb idő után valahogy még sikerült is.

- Kész vagy már?- jelent meg Zayn feje az ajtóban.
- Jézusom!- sikítottam egy nagyot. A fenekemen fent volt a ruha, de máshol teljesen pucér voltam.
- Láttam már ilyet. Nem kell szégyenlősködni- röhögött.
- Tűnj innen!- ordítottam, majd rángatni kezdtem magamra a ruhát. A cipzárral volt egy-két kisebb problémám.
- Segítek- állt be mögém.
- Nem kell- léptem előre, de a vállam megragadva visszarántott, majd felhúzta a cipzárt.
- Nincs mit- morogta a fülembe.
- Kösz...vagy mi- motyogtam. Beleléptem a magassarkúmba, és éreztem hogy máris növök tíz centit. Magas sem vagyok...megfordulva, Zayn még mindig ott állt. Annyira közel volt, hogy az orrunk szinte összeért. Kissé zavarba ejtő volt.