†Part6.

szisztok angyalkák:) nagyon köszönöm a megjegyzéseket.iratkozzatok fel rendszeres olvasónak, kitetten oda balra.van bloglovinon is link bigyója az oldalnak.igaz nekem nincs bloglovinom de hátha valaki onnan akarja olvasni.ennyi lenne a szent szöveg

 

xoxo:Boo

"- Ne. Nyúlj. Hozzám- szótagoltam."

  Nos igen. A pillanat ereje nem volt olyan gyenge. Sean le volt köpve, nekem meg Zayn ismét egy csodál liládzó foltot varázsolt a karomra. És e kell vallani az sem volt jó döntés, hogy Zaynnek lekevertem egy nagy pofont. Jobb reakciót el sem várhattam volna magamtól, és a legjobb az, hogy ő sem vigyázott a kezével. Nagyjából csak annyi lenne, hogy kirángatott az ajtón, és belegyömöszölve a falba, lesmárolt.

- Állj le Zayn!- vertem...dákón.

- Azt a...- görnyedt össze.

- Mélyebbre már nem is süllyedhetsz- ráztam a fejem, majd elhaladtam mellette, de ismét elkapta a kezem.

- Ne hagyj itt- nyöszörgött.

- Tessék?- nevettem el magam.

- Szükségem van...rád- nézett fel rám fájdalmasan. Jó nagyot üthettem. Főleg hogy már meg is hibbant.

- Nem, nincs- sóhajtottam.

- Szórakozol?- egyenesedett fel.

- Nem. Komolyan. Nincs szükségünk egymásra!- rántottam ki a kezem az övéi közül.

- De. Nem azért veszekszünk folyton- mosolygott.

- Be se fejezd!- tettem ki a kezem.

- Legyünk barátok- sóhajtott.

- Mi barátok?- csodálkoztam.

- Lényszíves- bólintott.

- Nem hiszek a barátságunkban.
- De én igen- sóhajtott.
- Ne köpködd a legjobb barátom és ne dugdosd le a nyelved a torkomon!- mutogattam.
- Köszönöm- ölelt meg.
- Hát...ez fura lesz- ütögettem a hátát.
- Meg lehet szokni- távolodott el.
- Miért akarsz ennyire a barátom lenni?- húztam fel a szemöldököm.
- Nem érdekes- legyintett.
- De. Mondd el!- néztem kíváncsin.
- Öööö semmi- vont vállat, majd sarkon fordulva elsietett.

így történt, hogy Zaynnel barátok lettünk. És természetesen semmi sem úgy történt, ahogyan azt szerettük volna...

  A Zaynnel való barátságunk eleje...nem ment éppen zökkenő mentesen. Az első két héten konrétan egymáshoz sem szóltunk. Aztán kis idővel komolyan beszélgetni kezdtünk néhány dologról. Csak egy hónap kellett hozzá, hogy folyamatosan össze legyünk nőve. Mindenhova együtt mentünk, mindent együtt csináltunk és ha az egyikünknek valami baja volt akkor a másik megvigasztalta  Zayn átvette Sean szerepét. Ő lett a legjobb barátom. Mindenkinél fontosabb volt számomra.

  Végül az is Kiderült hogy a srácok furcsa viselkedése annak volt köszönhető, hogy Állarcos bálra fogunk menni. Meghívott a rádió a hülye báljára. A srácok, azért kedveskedtek, hogy azzal menjek el aki a legkedvesebb volt. Bár amikor megkérdezte a menedzser, hogy melyikükkel akaorok menni, rávágtam legjobb barátom, Zayn nevét.

  Na igen főleg neki voltak problémái. Amíg én az ölében csücsülve zokogtam, Ő bevonult a szobájába, és a párnájába fúrva a fejét morog. Pont mint most. Berontottam a szobájába és Őt megpillantva oda mentem az ágyhoz.

- Mi...a baj?- bújtam hozzá.

- Hiányzik- mondta rekedt hangon.

- Ki?- értetlenkedtem.

- Az hogy veszekszünk- sóhajtott.

- Hogy-hogy?- csodálkoztam.

- Akkor még volt kit utálnom...és okkal tettem. Most meg szeretlek és nem tudom hogy miért- húzta a száját.

- Hát azt én sem- sütöttem le a szemem. Belül ezerrel vigyorogtam. Most először mondta ki hogy szeret. Még akkor is ha nem úgy értette, ahogy nekem az kéne.

  Jó lenne ha ő is azt érezné, amit én iránta. Mert akkor talán minden jó lenne és sosem búslakodnánk. Mármint akkor talán tényleg jó lenne és nem az lenne a dolog vége, mint pár éve. Amikor megtettük azt amit nem kellett volna és a végén elveszítettük a legjobb barátunkat. Egymást. Deja Vu...legalább is kissé olyan. Egymást néztük mosolyogva de közben a szobán néma csend ült. Volt már hogy ez így volt. Szép lassan lenyugszunk attól hogy egymást bámuljuk. Furcsa, de beválik.

- Ne haragudj- motyogta.

- Mégis miért?- csodálkoztam.

- Mert most mindent tönkreteszek- húzott óvatosan magához. Nem is tudtam mi történik. Nem igazán volt a helyén az agyam. A látásomat blokkolta az a sok rózsaszín felhő, meg a vattacukorvilág, ami biztosít benne hogy Zayn nem volt nekem közömbös már akkor sem.

  Azon kaptam magam hogy ajkai erősen az enyémekhez nyomják magukat. Nyelve utat kért a számba, amit nem volt nehéz megszereznie. Éreztem ahogy meggyötört arca lassan ellazul és átadja magát a gondolatnak hogy éppen valakivel csókolózik. Legalábbis én ennyire készültem. Akkor tudtam meg hogy több fog történni köztünk, amikor levette a felsőm, ami alatt a késői órák miatt nem volt semmi.

  Sőt...lassan már ruha sem volt rajtunk. Nem tudom mi ütött akkor belém, hiszen sejtettem hogy megint ott hagy ahogyan két éve. Csaknem akartam beismerni. Bemeséltem magamnak hogy tényleg szeret engem és nem változik meg semmi sem ez után az este után. Azt csak hittem.