†Part7.

íme az új rész:) köszönöm szépen Heninek hogy szinte mindig írt megjegyzést, persze a többieknek is köszönöm de ő szó szerint mindig írt. remélem ez a rész is enyeri majd a tetszéseteket és ide is írtok nekem: http://rememberorphangirl.blogspot.hu/

xoxo:Boo

"Bemeséltem magamnak hogy tényleg szeret engem és nem változik meg semmi sem ez után az este után. Azt csak hittem."

  Csak hittem hogy minden ugyan olyan lesz. Nem lesz olyan hogy: lefekszünk, aztán ott hagy kihasználva. Következő nap viszont már mást hittem. Szinte tudtam hogy mi fog történni ma velem. Reggel sírógörccsel keltem. Akkor már bevallottam magamnak hogy rossz ötlet volt megtenni ezt Zaynnel. Ha lett volna módom, helyben elástam volna magam.

  Kikeltem az ágyból, és magamra kapva egy földön heverő pólót, kislisszoltam a szobából. Nem volt erőm továbbá is ott hallgatni, ahogyan Zayn élegeti az igazak álmát. Be kellett vallanom magamnak, hogy most aztán mondent elrontottunk. Nem is beszélve arról, hogy a naptáromra tekintve tudatosult bennem, hogy ma megyünk az állarcos bálra. Megpróbáltam lemondani a menedzsernél, de figyelmeztetett: ha nem jössz el, kitekerem a nyakad és megetetlek a kannibálokkal.(nagyon kedveljük egymást mondhatom...)

  Egész nap ki sem moccantam a szobámból. Szényeltem magam és nem akartam ősszefutni Zaynnel. Fel s alá járkáltam a szobámban és erősen gondolkodtam rajta, vajon mit vegyek fel. Végül egy világos rozsaszín ruhát és egy fehérarany állarcot. A hajam behullámosítottam és kész voltam egy újabb szörnyű napra. Mármint estére, mivel amint elkészültem már meg is jött a taxim. Nem akartam a srácokkal menni.

  Beültem a kocsiba és lediktáltam a kezembe fogott cetlin szereplő címet. Csak egy telefont és egy szájfényt raktam a táskámba. Az állarc a kezemben volt, a nyolc centis sarkaimban könnyedén kiszálltam majd megközelítettem a bejáratot. Lépteim közepette, felvettem az állarcot.

  Még jó hogy itt nem voltak olyan béna kis "beordítom a nevét az embereknek, had nézzenek hülyének" emberkék. Így hát csak simán bementem, de közben felmutattam a meghívóm a portásnak. Aztán belépve a nagy terembe, hirtelen egy ezer wattos lápa világította szemembe. Grimaszoltam egyet, majd lelépkedtem a lépcsőn. Ne kellett sokáig társaságot keresnem, ugyanis eléggé hamar felkértek táncikálni.

  Nem kevés ideig tartott, amíg a szememmel megtaláltam Harryt meg a srácokat. Csak Zayn nem volt ott. Mármint nem kóricált ki a haja a maszk mögül. Aztán a partnerem és mellém lépett egy valami emberke, aki lekért engem. Felnéztem az arcára és egyből megismertem. Zaynnel keringőzgettem.

- Annyira ismerős a hangod...de nem tudom ki lehetsz- mondta, miután már egy ideje keringtünk a táncparketten és közben beszélgettünk a származásunkról meg minden.
- Én tudom ki vagy. Elárult a haja mr. Malik- mondtam hivatolsan, közben egy halvány mosoly terült el az arcomon.
- Ez igazságtalan- sóhajtott.
- Az- bólintottam.
- Iszunk valamit?
- Vodkát- bólintottam.
- Egy ilyen törékeny kislány egy olyan erős italt?- csodálkozott.
- Alig egy évvel vagyok fiatalabb nállad- nevettem halkan, miközben a pultnál vártunk az italra.
- Ez is ismerős valahonnan. Mármint a nevetés...csak ő hangosabban csinálja- sóhajtott.
- Milyen a lány?- kérdeztem kíváncsian. Hát eléggé érdekel hogy mi a véleménye rólam. Mármint az egy dolog hogy megfektetett meg minden, de most így pillanatnyilag amíg én most nagyon utálom, gondolom ő csak valami kis ribinek tart.
- Kissé bunkó...de fantasztikus. Nincs hozzá fogható. Ő olyan tökéletes- mosolygott.
- Tényleg?- kérdeztem kissé háborodottan, mire felhúzta a szemöldökét- vagyis...tényleg?- kérdeztem kissé halkabban.
- Ne haragudj...haza kell mennem- pattant fel, majd felrohanva a lépcsőn, kiment a bejárati ajtón.

  Tökéletesnek talál? Észbe kapva mentem kifele a bejáraton. Bele sem gondoltam mi lesz ha rájön hogy elmondta mi a véleménye rólam. Mindegy. Nekem vicces volt ez az este. Már ahogy. Hívtam egy taxit, majd beszálltam. Amikor ketett a ház előtt szembesültem vele, hogy Zayn már otthon volt.

  Tisztában voltam vele, hogy nem állíthatok be a házba az ilyen esküvői ruha szerű cuccomban. Biztos vagyok benne hogy felismerne. Nem egyszer vizsgálta meg a dekoltázsom.

  Így hát be kellett másznom valahogy az ablakomon. Csak annyi volt a bökkenő, hogy a másodikon van. Valahogy feltornáztam magam valami eresz szerű cuccon és megkapaszkodva a párkányon, bemásztam az ablakon.

  Mire felértem, teljesen összekoszoltam a ruhám. Gyorsan átvedlettem egy bugyiba meg egy bő pólóba és valamit kezdtem a hajammal is hogy úgy tűnjön mintha most keltem volna ki az ágyból.

  Leérve a konyhába, találkoztam Zayn drágával. Megvető pillantásokkal jutalmaztam és bevetődtem a hűtőbe, valami kajáért. Mire felegyenesedtem, két erős kar fonódott a derekam köré. Lerángattam magamról a kezeit, mire csak még erősebben szorított.